NEWS... /hírek/

Megint meg kellett állapítanom munka után, hogy semmi életjel nem jött Josh felöl! Talán tényleg el kéne kezdenem komolyan venni, amit Ívi mondott, és amit érzek, és el kellene kezdenem nyomozni utána. Még az SMS-em sem kapta meg a készülék szerint, és azért az eléggé elképzelhetetlen, hogy napok óta még csak be se kapcsolja a telefonját. Még ha lemerült is, csak van arra egy csatlakozó. Ha meg otthon hagyta csak van egy épp ráérő csicskája, aki elmegy érte. Szóval most már kezdtem egy kicsit aggódni. De nem tudtam tenni semmit igazából, hogy kiderítsem, mi a fene van. Talán tényleg csak túllihegem, és csak tovább tart a fogatás, és nincs térerő.  

Hajnal felé szokott jönni a friss újság, aminél csak annyi a dolgom, hogy rányomok egy pecsétet egy lapra, és aláírom, hogy átvettem, szóval soha nem tulajdonítottam sok jelentőséget a dolognak, jó bevallom az újságos seggét azért szoktam stírölni, de csak épp egy pillanatra, amikor pakolgatja a helyére a nyomtatott sajtót, és mélyen behajol. Amúgy nem jön be, de nézni szabad, ahogy a pasik szokták mondani. Most van műszakváltás, és most éjszakai műszakot, és délelőttit is vinnem kell, hiszen ezen a héten délelőttös leszek már. Nem örülök neki, de hát ez van. Mindenesetre a kasszás minden műszak után zárni kell, még ha magamat váltom is. Nem akartam kapkodni, de időbe le kell zárni, hiszen a zárás idejét rögzíti a gép, úgyhogy jobb híján időben neki akartam állni. Tudtam, hogy kezdenem kéne, hiszen most egyedül csinálom, és úgy tovább tart, de most valamiért olyat tettem, amit még soha, hiszen angol nyelvűek az újságok, még a rejtvényeket sem értem, pedig azokat magyar nyelven imádom. Oda mentem, és lassan végignéztem az újságokon. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért tettem ezt, de most nem tudtam nem engedni egy érzésnek, oda kell mennem megnézni az újságokat. Nem vettem észre semmit, ezért gyorsan feladva mentem a dolgomra.

Ahogy a kassza felé sétáltam valami egészen elképesztően erős késztetést éreztem arra, hogy visszaforduljak, és megnézzem az újságokat újra. Mi a franc olyan fontos, de komolyan. Tényleg lassan megőrülök, vagy mi? Visszafordultam, és most szinte azonnal kiszúrtam a második újságon Josh apró arcképét. Aztán a többi újságban is felfedeztem mindenféle kisebb- nagyobb szalagcímmel nyomták oda a képét, és a nevét! Ezt hogy nem vettem észre elsőre?

A fejem nem tudtam hova kapkodni, levettem pár újságot, aztán megpróbáltam megfejteni elsőnek a szalagcímeket. Semmi lényegeset nem értettem meg, csak töltelékszavakat, majd sorban azért mégis találtam ismerős kifejezéseket:

-          drug addict (drogfüggő) – kiderült volna, hogy drogozik. Ó, az kínos. Remélem nem szégyenében bújt el.

-          secret addiction (titkos függőség)- hát nyílván, aki függő, kiplakátolja. Logikus!

-          calming pills (nyugatató pirulák)- nyugtatókat szedne? Azt nem hinném, bár én tényleg nem értek hozzá. Aztán jött a többi, gyorsan, szinte puskalövés szerűen pillantottam meg őket egymásután

-          overdose (túladagolás)- hm…

-          suicide (öngyilkosság)- mi?...

-          fainted front of the cameras (elájult a kamerák előtt)- ez most komoly?

-          Jessica collapsed (Jessice összeomlott)- Mitől?

Nem tudtam tovább olvasgatni, csak arra a szalagcímre koncentráltam, hogy „Josh committed suicide!” Odatámolyogtam a Tabomhoz, és beírtam. A jelentése ez volt: „Josh öngyilkosságot követett el.”Keresgélni kezdtem a neten, és nem értettem miért nem találtam erről eddig semmit, hiszen naponta böngésztem a neten, és ott minden jóval előbb fent van, mint hogy az újságokba megírják. Azonnal kidobta a friss hírek között. Nem értettem az egészet! Csak álltam ott, és bámultam. Olyan erős volt bennem a fájdalom, hogy nem tudtam semmilyen módon sem kifejezni. Csak az jutott az eszembe, hogy ez nem lehetséges. Túl fáradt vagyok, biztosan elaludtam, mindjárt felébredek. Ez nem történhet meg! A sivatagban van, és forgat! Nem sokára hazajön hozzám, és megölelget.

Nem fogtam fel egészen addig semmit, amíg meg nem pillantottam Nolant. Akkor jöttem rá, hogy jó ideje állhatok ott, pedig nekem az egész csak egy pillanatnak tűnt. De miért van itt, elfelejtette, hogy ma éjszakás? Körülnézett, és meglátta a képeket Joshról, aztán váltott pár szót a biztonsági őrrel, mindkettőjük olyan furcsa volt. Nolan azonnal, egy hozzám idézett szó nélkül telefonálni kezdett, és közben egyre kétségbeesettebben nézett rám. Jól vagyok! Kit hív? Most miért kell így túlreagálni, hogy nem végeztem időben. Tudtommal azért vagyok fáradt, mert ő helyette dolgoztam, nem kéne így reagálnia, ez nem szép! Odaléptem a kasszához, de még csak 6 óra volt, egy órát késtem vele. Fenébe! Ezért talán ki is rúgnak, pedig magamat váltom. Idegesít, hogy itt van Nolan, ki hívta ide? Ellenőriz, vagy mi? Nekiálltam számolni a kasszát, de belekeveredtem, elfelejtettem, mennyi volt az egyik eredmény. Észrevettem, hogy remeg a kezem, de azt gondoltam, hogy nem lehetek ilyen szerencsétlen, hogy nem tudok összeadni pár számot. Újra kezdtem. Nolan közelebb jött, és nyugtatni próbált, de esküszöm, hogy egy szavát sem értettem. Nem tudok én egyszerre rá is, és a kasszára is figyelni. Megint elrontottam a számolást, és le is ejtettem egy maréknyi aprót, amire Nolan odapattant, és azonnal felszedegette. Nem tudom megcsinálni? Ne már! Újra nekiálltam, de… csak úgy tudom körülírni, hogy egyszerűen kikapcsolt néha az agyam. Komolyan! 1500+ 210= biiiiiiiiiiii. Fatal error. Újraindítás. Szóval =… Mi is volt a két szám? Végül Nolan kétségbeesett arcát néztem, ahogy azt nézte, hogy én fel, alá járkálok bizonytalanul, és zavartan. Belülről nem volt olyan ijesztő, de ahogy néztek rám, merthogy később a biztonsági őr is egy lépésnyire bámulni kezdett.

Aztán megjelent Ívi és a pasija is, akiken még látszottak a dorbézolás nyomai. Az ő arcukon is aggodalom lett úrrá, amint megláttak. Óvatosan közelebb jött, és próbálta összeszedni a gondolatait. Láttam, hogy nem tudja, mit mondjon, és nem akartam ezt látni, ezért én megelőztem.

-          Nem kellett volna idejönnöd! Jól vagyok! Csak befejezem a műszakomat, és megyek haza.

-          Nem kell befejezni! A főnököd hívott fel, és ezt mondta, hogy Nolan majd megcsinálja.

-          Elküld?

-          Csak erre a műszakra, nyugi!

-          De én szeretném lezárni a kasszát! Ez a dolgom! Nem adhatom át így a kasszát. Mi van, ha hiányom, vagy többletem van!

-          Semmi baj nincs…

-          Jól látod, nincs semmi baj! Jól vagyok! Csak elszaladt az idő! És nem végeztem. Nem kell ehhez egyből hívni a kibaszott FBI-t! Még jó, hogy nem otthon vagyunk, mert már itt sünöznének a TEK-esek!

-          Aji! Figyelj rám! Nyugodj meg! Most haza kell velem jönnöd! Minden rendbe lesz!

-          Jól van! Hazamegyek, és pihenek. Talán ma hazajön Josh is! – mondtam gépiesen, hiszen eddig minden nap ezt gondoltam. Aggódva nézett Ívi a fiúkra, de aztán nagyot nyelt, és folytatta.

-          Ajna! Ezt ne most beszéljük meg! Majd otthon beszélünk róla!

-          Miről?

-          Joshról!

-          Inkább menjünk el hozzá! Keressük meg!

-          Most? – nyelt egyet megint, és a többiekre nézett! - Előbb pihenned kell! Mi addig kiderítünk, amit lehet! Rendben? Fáradt vagy, túl sokat dolgoztál! Gyere kérlek!

-          De én most akarom látni! – mondta szinte zsibbadva, nem fogtam fel semmit!

-          Gyere, kérlek! – nagy nehezen elindultam. Mindent otthagytam, még a Tabomat és a táskámat is úgy szedték össze utánam. Teljesen szétestem. Azon gondolkodtam, hogy mégis elég ijesztő lehetek, mert tényleg furcsán érzem magam.

Otthon tiltakoztam, hogy aludjak, de amint vízszintesbe kerültem, azonnal elaludtam.

Csak késő este ébredtem fel, annyit aludtam, hogy az már megdöbbentő. Nem akartam senkivel beszélni, inkább Taboztam, és írtam Joshnak még egy sms-t!

„Josh, come home! NOW! Please! Don’t mess with me I love you!” (Josh, gyerek haza! MOST! Kérlek! Ne szórakozz velem!)

                Nem kapta meg az sms-t. Azt kívántam, hogy most visszaalszom, soha többet ne ébredjek fel.