LIEBSTER DÍJ
Megkapta a blogom a LIEBSTER díjat!!! :)
A Liebster awards díjat Balogh Krisztinától kaptam, és ezúton is köszönöm neki, meg persze a szép szavakat is:
Angyali lecke' című blog; http://angyalilecke.blog.hu/ - Címéből nem derül ki, mire kattintasz, hogy valójában kritikus szemléletmód és könnyed, mégis emberi mélységekbe vájó írásmód jellemzi. Az olvasmányossága miatt bárkit megérinthet ez az egyébként csajosnak bélyegezhető blog, ami valóban nőknek íródik, mégis fentiek miatt jó szívvel tudom ajánlani férfiaknak is.
A díjat bloggerek adják át más bloggereknek. Ez külön öröm, hiszen másnak is feltűnik az én munkálkodásom. Apró gesztusnak tűnik, mégis sokat jelent.
Kaptam 4 személyes kérdést is, lássuk:
1. Kiket kívánsz megszólítani a blogoddal?
Talán erre a kérdésre a legnehezebb igazán válaszolni. Leginkább kizárnám a megszólítottak közül a 18 év alattiakat (mert ehhez még kicsit) és azokat, akiknek ez nem tetszik.:) Ajánlani senkinek sem ajánlom, mert kényes kérdésekről is szó van, ami talán egyeseket érzékenyen érint. Akit foglalkoztat a magyarság helye a világban, a szeretet színessége, a sors "véletlenje", az emberek egymásra hatása, egy- két nehéz gondolat és pár merengő nagymonológ (látszólag) a semmiről, az szeretni fogja a történetet, minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Azokat kívánom megszólítani, akik arra várnak, hogy megszólítsák. :D
2. Miért és hogyan kezdtél el blogolni?
Mindig is írtam, és rengeteg művem porosodik a virtuális fiókomban. Amikor ennek a történetnek az alapötlete megszületett a fejemben, volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy ezt a történetet az, amire talán más is kíváncsi lehet. Szóval megszületett a vágy a megosztásról, majd rájöttem, hogy blogként működhet a dolog. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy van más ilyen mazohista is, mint én, de mikor rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, elkötelezett híve lettem a blogregénynek műfajának, mert hiszem, hogy rengeteg lehetőség rejlik benne. (Még ha nem is én vagyok a legjobb a témában.)
3. Van-e valamilyen tevékenység, rituálé, vagy bármilyen segítség, amivel hozzákészülsz az alkotáshoz?
Először majdnem azt írtam, hogy nincs, de aztán rájöttem, hogy van. Mindig is fontos volt számomra a zene, kiskorom óta űzöm és élvezem egyaránt, mindenféle műfajban, stílusban az operától a drum and bass- ig mindenben képes vagyok elveszni. Az Angyali Lecke első felében majd minden fejezet tartalmazott egy olyan zenét, ami vagy hangulatában vagy mondanivalójában visszatükrözte azt, amit kifejezni kívántam. Ezúton is szeretném kifejezni a hálámat azoknak az előadóknak, zenészeknek, akiknek a dalát felhasználtam a történetben, és remélem nem bánják, hogy ennek a történetnek ők is részesei lettek. Szóval a válaszom: A zene hallgatás.
4. Írj le négy furcsa igazságot magadról, ami publikus!
Első ⇒ Sokszor megpróbáltam már abbahagyni az írást, voltak pillanatok, amikor bolondnak gondoltam magam emiatt. Az "álomvilágban élést", a folytonos történetalkotást, és azok lejegyzését viszont még mindig nem tudtam abbahagyni. Ha nem engedek neki, akkor az életem egyéb területein egyszerűen nem működöm.
Második ⇒ A külföldi- magyar szerelmet egy barátnőm ihlette. A külföldi srác teljesen odáig volt a barátnőmért, pedig pénze, családi háttere, kapcsolatai, mindene megvolt, amiért érthetetlen volt, hogy egy csóró, létminimumon küszködő lányt szeressen. A srác egy év alatt megtanult teljesen elfogadhatóan magyarul (saját bevallása szerint olyan dolgokat is kiragadott már a hétköznapi társalgából, amiket nem akart tudni). Gyakran repülte át a fél világot akár csak két napra is, hogy a párjával legyen. Sokat beszélgetnem vele, és tiszteltem azért, amit tesz a kapcsolatáért, többek között, hogy megtanul egy ilyen nehéz nyelvet. Ezek a beszélgetések alapjai a történetnek, a srác pedig Josh karakterének. Már nincsenek együtt, és érdekes módon a szakítás engem épp úgy megviselt, mint őket.
Harmadik⇒ A történet érzelmi szálait, a történet alakulását nagyrészt a saját magánéleti kihívásaim vagy örömöm ihlette. (Az összes pasit általában a vőlegényem ihlette egy személyben.) Szóval a történet egy átöltöztetett, a történet síkjába illesztett vallomássorozat, ami persze utólag átdolgozva egy egészen új mondanivalót ad.
Negyedik ⇒ A történetben sok szereplő vagy cselekmény mögött egy valós személy áll. Híve vagyok a mély beszélgetéseknek, a végtelennek tűnő filozofálásnak, akivel csak lehet, ezt teszem, ezért akarva akaratlanul ezek a beszélgetések, a történetek, a világképek belekerültek a történetbe. Volt, aki kifejezetten kérte, hogy jelenjen meg történetben, és ezek izgalmas kihívások voltak. Sokszor kértem segítséget a történethez, pl: a repülés és az Amerikai élményének leírásához. Valójában ezek az emberek részei lettek a történetnek is és nekem is. Miattuk úgy érzem, hogy szinte önálló életet él a történetem, ami számomra izgalmas.(És bár megkapom női látásmódom miatt, hogy ez egy csajos történet, nőknek szól, de az imént említett személyek többségében pasik! :S )
KÖSZÖNÖM! Mindenkinek, aki beszélgetett, mesélt, biztatott, és hitt bennem, és annak, aki így vagy úgy elismert. Ezért köszönöm a díjat is meg mégy egyszer. Talán apróságnak, sőt talán ostobaságnak tűnhet, de nekem sokat jelent.
A díjat továbbadom:
Rengeteget gondolkodtam ezen, hiszen az alkotókörnek én is tagja lettem. Ildomos-e odaadnom? Arra jutottam, hogy többi tag igenis megérdemli az elismerést. Nagyon érdekes emberek, akik értéket hordoznak, mondanivalójuk van, és olyan világképük, ami ezért vagy azért fontos. Bár csak egy "játék" a blog témája, mégis úgy gondolom, hogy több ennél. Ha másnak nem is, pár perces szórakozásnak, novelláskötetnek épp megteszi. Ráadásul változatos a téma, a hangulat, a mondanivaló is, így mindenki találhat kedvére valót.
Egy olyan blogregény, mely nagyjából az egyharmadáig ismert, mégis érdekesnek, fordulatosnak, szórakoztatónak tűnik. Egy 19 éves jégtáncosról szól, a küzdelmeiről, a harcairól saját magával, a világgal, és a versenytársaival szemben. Az írója mindig el tudja érni, hogy érdekeljen a folytatás, és olyan csavarokat tesz a történetbe, amivel kiemelkedik a hasonszőrű alkotások közül. Van a történetnek valami olyan bája, valami megfoghatatlan varázsa, amivel a magamfajta kissé romantikus kissé túlságosan is racionalista lélek azonosulni tud.
A blog egy kritikákkal foglalkozó oldal. Alkotógárdája nemcsak ítélkezik mások felett, de nagyon sok hasznos tanáccsal és konkrét segítséggel látja el a hozzájuk fordulókat, amitől jobban lehetnek. Segítenek a kinézet fejlesztésében, és extrák készítésében, ami javítja, érdekesebbé teszi, kifejezőbbé varázsolja a blogokat. Nagyra becsülöm azoknak a munkáját, akik segítő szándékkal tesznek le valamit az asztalra, és semmit sem várnak érte cserébe.
Az oldal szintén kritikákkal foglalkozik, de amiért kiemelem az az, hogy megpróbálja csoportosítani, kategorizálni, röviden értékelni, és átláthatóan pontozni a tartalmakat. A filmek könyvek esetében találkozhatunk ilyen témájú oldalakkal, de az interneten szétszórt kincsek keresésébe kevesen fognak bele ilyen hatékonysággal. Nyers, tiszta, határozott. Úgy vélem a blog szükséges lételeme, és elengedhetetlen mozgatórugója a modern irodalmi alkotások internetes formáinak fejlődésében.
A díj szabályai:
Tedd ki a díjjal együtt, hogy kitől kaptad a díjat!
Válaszolj a kérdésekre, melyeket a téged jelölő feltett!
Jelöld ki saját kedvenc bloggered, bloggereidet és küldd tovább a díjat a kérdéseiddel együtt!
A kérdéseim: (Minden alkotóhoz, egyenként!)
1. Mi motivál abban, hogy tovább készítsd a blogot?
2. Van- e olyan üzenet, mondanivaló, amit mindenképpen szeretnél átadni a hozzád látogatóknak?
3. Mennyi időt fordítasz a blogodra?
4. Mondj 4 publikus információt magadról/ a blogodról, amit tudni érdemes!
5. Melyik a három kedvenc versed/prózád/ regényed a világirodalom alkotásainak sorából?
