Éber kóma

Kómásan ébredtem fel és elég későn is. Szinte alig ittam, de pont olyanokat, amikre a szervezetem most nem vágyott, ezért a fejem iszonyatosan zsongott. Miközben az órámra néztem, hogy megállapíthassam, hogy délután egy óra van, a mellette lévő „Monday” feliratot bámultam. Múlt hétfőn volt benne az a hír az újságba, ami elvette a szépreményű álmokat és betonba bugyolálta a szívem. A nap zöme fejfájás túléléssel, kiszáradással, alvással, illetve zombi módban végezhető, csak a létfenntartáshoz legszigorúbban nélkülözhetetlen tevékenységekkel telt. Túl sok fájdalom ez egy kómás hétfő délutáni ébredéshez képest!

Annak a hátránya, hogy otthon vannak a szülők az, hogy ilyenkor, amikor élni sincs kedved, ők ilyenkor akarnak veled beszélgetni. Maria kérdezgetett minket a buliról és én még feleltem néhány kérdésére, de Ívi morogva lerázta. A kései ebéd alkalmát kihasználták arra, hogy kikérdezzenek Olíviáról. Kérdezgették, hogy milyen csaj és hogy mennyire illenek össze Bódoggal. Csak az esküvőről készült videón látták, amit küldtek nekik az anyagi támogatásért küldött köszönőkártya mellé. Próbáltam fényezni Olíviát, de nem nagyon forgott az agyam. Az aranyos, kedves, barátságos, őszinte, nyíltszívű, segítőkész jelzőket használtam minden mondatban és szövegkörnyezetben. Olyanokban is, ahová nem igazán illett. Ez van, ha váratlan feladattal találom magam szemben, nem túl éber állapotban. Nem is értetettem miért másnaposan faggatnak. A helyükben és vagy aznaposan tettem volna, hátha olyat is elmondok, amit nem szabadna, vagy józanul, hogy tényleg elmondhassam kerek mondatokban, itt- ott használva egy-két állítmányt is, hogy milyen remek ember a barátnőm.

Nem vártam ettől a naptól sem semmi különlegeset, csak, hogy teljen el és legyünk már túl ezen az egészen. Nem csak a napon! Az egész amerikai úton, a hülye pénz utáni futáson, sőt gyakorlatilag az életen. Ha ebből fog állni az életem, akkor nem tudom, meddig bírom majd ép ésszel. Talán semeddig!

Munkába is fáradtam érkeztem. Bulizás után éjszakai műszak! Teljesen kikészített, még agyban is. Nem volt senki majdnem este 11-től, ezért, hogy ébren tartsam magam böngésztem megint a neten és valahogy odakeveredtem egy cikkre, ahol Jessica zokogó tekintetével érzékeltették a mondandója tragikus voltát. A cikkből kiragadtam egy mondatot: Everyone in the country concerned for him! (Mindenki az országban aggódik érte!) Ezt az ostoba túlzást! Biztosan van olyan ember, aki felháborított, hogy drogozik, ráadásul a filmezés egy művészeti ág és a művészet egy olyan műfaj, ami szubjektív. Valakinek tetszik, valakinek nem. Valakinek nem mond semmit, valakinek pedig megváltoztatja a világképét. Valaki nevet rajta, valaki megsértődik. Nem tudom elképzelni, hogy nincs olyan filmje, amivel valakit felháborított volna, vagy megbotránkoztatott volna! Az ilyen cikkektől rosszul vagyok, ahogy a költői túlzásoktól, a drámázástól és Jessicától is! Ez a rüfke élvez minden pillanatot, amíg Josh nincs magánál, kihasználja, hogy nem tud neki ellent mondani, megvédeni magát. Ráadásul látszólag nagyon is élvezi a tragika szerepét.

Találnom kell egy olyan filmet, amiben hibázik, rossz embert játszik, vagy megsért bárkit, akár egy csövest is. Nem emlékszem olyan filmjére, ahol lenne igazán rossz oldala, amit el lehetne ítélni. Erre felbuzdulva letöltöttem a Tabomra az összes filmjét, ami addig megjelent, még azt is, ahol gyerekként csak pillanatokra tűnik fel és egy mondata sincs. Az első filmet, ahol kemény kettő percig látszik és akkor is csak a háttérben ül valakinek a gyerekeként, még aznap éjjel megnéztem. Eléggé huszadrangú film volt.