Lábadozás

Többször felébredtem, főleg, amikor az orvosok jöttek kínozni, de folyton visszaaludtam. Nem is aludtam, inkább ájultam. Újra félálomban voltam, amikor, egyszer csak kopogás törte meg a csendet. Kinyitottam a szemem, és vártam, de nem akartam megszólalni, mert ahhoz levegőt kellene vennem, annak a köhögés lenne a következménye, és akkor meg nem akarom, hogy bárki is itt legyen mellettem. De az ajtó a válaszom hiánya ellenére kinyílt. Az ajtóban Gabriel állt, és egy szó nélkül nézett rám, majd becsukta az ajtót maga mögött, és elment. Ez nagyon furcsa volt. Mit akart?

Alig pár perc múlva megint kopogtak, és már nem is vártak választ, már nyílt is az ajtó. Gabriel feje bukkant fel, de már el is tűnt, és Josh került elő ugyanonnan, ahol Gabriel eltűnt. Aggódó arccal közeledett felém, és én ennek nem örültem.

-          Oh my god! You look bad! Are you better? – (Te jó ég! Rosszul nézel ki! Jobban vagy?)

-          Válaszként csak a fejemet ráztam. Nincs erőm beszélni! És nem vagyok jobban. Nem ilyen viszont látásról álmodtam, ami szintén elszomorított. Leégettem a kisházát, szintén nem egy túl jó dolog! De nem tudom elképzelni sem, mi lehetett, ami végül is kigyulladt. Ó…te jó ég! Mindenem oda veszett…a ruháim…a telefonom…a laptopom… Olíviáék laptopja…! Van még hol dolgoznom? És Minának van hol dolgoznia, ha visszajön a nászútról? Ilyen nincs! Mindenkinek az életét elrontom? Mindenkinek csak kárt okozok? Legalább vesztem volna oda a tűzbe, hogy ne kelljen a szemükbe néznem többet!

-          When Gabriel call’d me… I thought…. I lost you… (Amikor Gabriel felhívott… azt hittem… elveszítelek.) – Nem válaszoltam erre sem. Előbb utóbb elveszít, vagy így, vagy úgy!  - I came as fast as I could! (Jöttem, amilyen gyorsan csak tudtam!) – Na és? Most, hogy itt vagy, kirúgsz, vagy elveszel feleségül! Felesleges volt idejönni!  - Unbelievable that you broke that window… (Hihetetlen, hogy kitörted azt az ablakot!)

-          Erre felhúzott szemöldökkel válaszoltam! Talán azt várta volna, hogy bennégek inkább?

-          The weak point is the edge of the glass. (A gyengepont az üveg széle!) How did you know? (Honnan tudtad?)

-          Vállemeléssel válaszoltam rá. Honnan tudtam volna! Biztos titokban betörő vagyok! Csak mázlim volt! Azt sem tudtam, hogy van gyengepontja az ilyen üvegnek. Csak arra gondoltam, nem adom fel harc nélkül, és nyertem!

-          At least two or three weeks of your healing. ( Legalább két három hét a gyógyulásod.)

-          No! – tört ki belőlem a maszk alatt, és utána megint rám tört a köhögő roham, és a maszkot lerántva próbáltam megkönnyebbülni. Aztán, amikor újabb fekete foltot hagytam az ágyneműm, akkor visszatettem a maszkot. Felemeltem a kezemet, és a levegőben utánoztam az gépelő mozdulatot, jelezve, hogy írni szeretnék. Felállt, és odaadta a Tab-ját, amit nem is tudom ki rakott el mellőlem. Mielőtt odaadta, aggódva megfogta a kezem, és a szemembe nézve tartott egy hosszabb monológot. Bizonyos kifejezéseket értettem, nagyjából ezeket:  

-          You don’t know how glad I am that there is no serious problem! (Nem is tudod mennyire örülök, hogy nincs komoly bajod!) I Don’t want to lose you! (Nem akarlak elveszíteni!) I need you! (Szükségem van rád!) I’m nothing without you! (Nélküled semmi vagyok!) Saturday at the end of the filming, and just continued to August. (Szombaton vége a forgatásnak, és csak augusztusban folytatjuk.) There will be time for each other! ( Lesz időnk egymásra!) – hajtott egy nagyon, és halkan hozzátette- I love you! (Szeretlek!) – Végre elengedte a Tabot. Írhatok. De mit is mondjak? Mit kérdezzek először?

-          Where the fire started? (Hol kezdődött a tűz?)

-          We don’t know exactly! (Nem tudjuk pontosan!) The police began to invertigate! (A rendőrség nyomozásba kezdett!) – elkerekedett szemmel írtam:

-          Why? (Miért?)

-          Because we don’t know whi lit the fire! (Mert nem tudjuk ki gyújtotta a tüzet! ) – Egyre inkább remegő kézzel tovább faggatóztam:

-          I?  (Én?) – elnevette magát, amint a papírra a pillantott.

-          Oh! My honey!  (Ó, édesem!)- már ott tartunk, hogy édesem? Erről nem volt szó!

-          In my room it’s all right? (A szobámban minden rendben van?)– írtam reménykedve. Szomorúan összehúzta a szemöldökét, és megfogta a kezem. Meleg, és bársonyos volt, kellemes érzés az én hideg erőtlen kezemnek.

-          Sweety… You had no room anymore!  (Édes! Nincs szobád többé!) It’s burned! (elégett)

-          I lost my job? – írtam le erőtlenül, remegő kézzel: elvesztettem a munkám?

-          Not have to work! (Nem kell dolgozni!) Be with me! (Legyél velem!) I’ll give you everything! (Mindent megadok neked!)

-          And Mina? – írtam immár új oldalra, mert az előzőt már telefirkáltam.

-          Mina? Mina does not care! – Vágta rá sértődötten! Aztán becsukta a szemét, és vett egy mély levegőt, és nyugodtan folytatta. - Mina quit! Permanently! ( Mina kilépett! Végleg!) A week ago I received a letter from him! (Egy hete kaptam egy levelet tőle.) A letter… - visszhangozta felháborodva. Szóval még a felmondást is szereti személyesen intézni. Mennyire szentimentális! A mondanivalónak mégis örültem, legalább Mina munkáját nem tettem tönkre.

-          Are you mad at me? (Haragszol rám?)- gépeltem be félve, de nem néztem rá, amikor olvasta.

-          Why? – kérdezte értetlenül. Hogy miért? Mindenért! Mindent tönkretettem! Nem így kell ennek lennie! Összeszedtem magam, és elkezdtem hosszasan írni!

-          I want to work! (Dolgozni akarok!) If I do not work, I want to find. (Ha nincs munkám, találok! ) I need the money! (Szükségem van a pénzre!) I belong to you! (Neked is tartozom!) I’m not a hooker! (Nem vagyok kurva!) I am not for your money with you! (Nem a pénzedért vagyok veled!) – A kezébe nyomtam a Tabot, ő pedig összeszorított szemöldökkel olvasni kezdte. Aztán közben sóhajtott egyet, de tovább olvasott! Végül a szemét forgatta, és rám nézett. Mondani akart valamit, de aztán elmosolyodott, és elvarázsoltan nevetni kezdett! Végül felemelte a hozzá közelebbi kezemet a szájához, és csókolgatni kezdte. Közben szavanként mondta el a mondandóját, olyan hangsúllyal, mintha egy durcás kisgyerek lennék, aki nem értené meg, hogy még nincs karácsony. Kikértem magamnak ezt a túlzó babusgatást, de legalább nem borult ki, nem kezdett el veszekedni, és nem akarta rám kényszeríteni a saját akaratát.

-          You are just sick! (Éppen beteg vagy!) If it does not rest, (Ha nem pihened ki,) you’re seriously ill! (súlyos beteg leszel!) You can suffer for years! (Évekig szenvedhetsz!) Or medicine to take your lifetime! (Vagy gyógyszert kell szedni élethosszig.) This is not a game! (Ez nem játék!) You almost died! (Majdnem meghaltál!) – nyelt egyet, és úgy tánt, mintha könny csillant volna a szemében. Nem, az lehetetlen. - After three weeks, (Három hét múlva,) if you’re okay, (Ha rendben vagy,) you can work again (megint dolgozhatsz,) for me. (Nekem!) – elmosolyodtam. Ha lenne bennem egy kis erő, most megcsókolnám! De útban lenne a maszk is…! – If you remain sick, (ha beteg maradsz,) I spank you! – Nem értettem, és mutatta, hogy elfenekel! Elmosolyodtam! Nem vagyok neveletlen gyerek! Kikérem magamnak. Írni kezdtem:

-          Spank? – Bólogatott. Megint új szót tanultam. – Please spank me! I want it! (Kérlek, fenekelj el! Akarom!) – nehezen tudtam gúnyosan nézni, de célba találtam ilyen állapotban is. Vette a lapot, és sem ő nem akart elfenekelni, sem én nem akartam, hogy elfenekeljen. Egy újabb játék. Pedig most a vonzó meg én két olyan távoli fogalom, mint ide a tejútrendszer pereme. Mosolygott, és látszott, hogy a gondolataiba mélyedt.

-          Okey! I spank you! ( Oké! Elfenekellek!) – mosolygott kacéran. Ha ezzel szerez nekem örömöt, ő kész rá, csak aztán ne sírjon a szám utána! Szóval ezzel megegyeztünk! Ha gyógyulok, ő meg elfenekel, teljesen visszautasíthatatlan üzleti ajánlat! Persze, ez is csak vicc volt! Eszembe jutott, hogy ilyen állapotban nem tudok vele sem lenni. Talán hetekig nem érezhetem őt. Elszomorodtam.

-          You hould be working! ( Dolgoznod kellene!)- Gépeltem beletörődően. Ő szomorúan bólogatott. – Then you go! (Akkor menj!)– írtam tovább!

-          See you on Saturday! (Szombaton látlak!) – Felállt, az ajtóhoz sétált, az ajtón kihajolt, és elővett egy nagyon lapos dobozt, legalább 30 centi hosszúságút. Visszajött mellém, és átnyújtotta. Nem volt erőm megfogni a méretes dobozt, féltem, hogy leejtem, csak rátettem a kezem, és végig simítottam, aztán visszaejtettem az ágyra. Ő zavarban volt, nem tudta eldönteni, hogy most kíváncsi vagyok-e a doboz tartalmára, vagy nem. Végül óvatosan kibontotta, és elővette, ami benne van. Egy nagyon szép, vékony, aranyszínű Tablet volt benne, szögletes, és nem fért el még az ő kifeszített tenyerében sem.

-          This is for you! (Ez a tiéd!) I bought it a long time ago! (Régen megvettem.) - Vett nekem egy Tabot? Ráadásul nem is most? Miért? Néztem, ahogy összerakja.

-          THX! (Köszi!)– Véstem az ő Tabjába, és oda is adtam neki végleg. Lelkes lett, és megnyugodva mosolygott. Biztos azt hitte, hogy nem akarom majd, és ez így is van, de olyan rendes, és annyira örömet akar nekem szerezni.

-          Wait! (Várj!) – bekapcsolta, és felém fordította. – It’s a translator! (Ez egy fordító!) – Megnyomta, és lassan és tagoltan bele mondta, hogy I love you!, mire a gép pár másodperc múlva megszólalt: Szeretlek! Elmosolyodtunk mind a ketten. Olyan izgatott, és büszke volt magára, és arra, hogy ő ezt is megcsinálta. Jó is, hogy nem adta oda előbb ez a masinát, mert ez is a tűzben végezte volna. Újra belebeszélt gépbe: I miss you!, A gép lassan, de biztosan fordított: Hiányzol! Már rág lefordítottam magamtól is. Folytatta: Always! – Mindig! I want you! – Akarlak! Összeráncolta a szemöldökét, és nyomkodni kezdett. I want to fuck! – diadalmasan nyugodt képpel nézett rám. Ezeknél nem kellett várnom a fordításra, ezeket már értettem, túl jól is! De a gép visszhangozta magyarul: Meg akarlak dugni! Folytatta: „Get well as soon as possible!” – Kacéran nézett! „Gyógyult meg amilyen gyorsan csak lehet.”

Ez a mondat szíven ütött. Meg akar dugni… Elgondolkodtam, majd elkomorodott a tekintetem.

Most nem voltam képes szexuális izgalomra, sőt semmilyen izgalomra, iszonyatosan fáradt voltam, és egyre jobban fájt a fejem, az oldalam, és émelyegtem is. Láttam, hogy aggódni kezdett, mire mosolyogni próbáltam, és gondtalanul próbáltam mosolyogni, mintha ezt szeretném én is. Meghatott a kedvesség, ami áradt belőle, és ettől éreztem, hogy szüksége van rám. Nem veszekedni akar, nem kisajátítani, hanem felvidítani, és örömet okozni. Ahogy elszorult a szívem, ismét köhögésben törtem ki. Aggódva nézett, ami miatt én is aggódni kezdtem, hogy ne aggódjon már. Nem kéne ezt látnia. De jól esett, hogy valaki aggódik értem, és valakinek fontos vagyok. Hogy valaki, ha megtudja, hogy bajban vagyok, odasiet, hogy megfogja a kezem. Pedig minden nap egy milliót kell fizetnie, amikor nincs ott. Már most túl sokba kerültem neki! Hálásan néztem rá, amikor végre és abbamaradt a kínzó köhögés. Ő halvány mosollyal az arcán odahajolt felém, és a homlokomra, majd a maszk melletti szabad bőrfelületre is adott két puszi. Nem mondhatnám, hogy az arcomra, mert inkább a fülemhez volt közelebb. De jól esett. Aztán még egyszer megsimogatta a kézfejemet, majd kisétált a szobából.

Újra egyedül maradtam, és csak arra gondoltam, hogy nemsokára itt a szombat, és újra látom! A nagy izgalomra újra köhögni kezdtem, aztán köhögés után újra könnyen álomba merültem, mintha nem aludtam volna már ezer éve.