Egy unalmas nap a rettegett ismeretlenben

Ma jóval idő előtt felkeltem, a nap első sugaraival bújtam ki az ágyból. A kávémat pizsamába iszogattam az ajtó előtt és megbontottam a három utolsó doboz cigarettám közül egy egyiket. Nemsokára elfogy, és valójában nem vagyok olyan nagy dohányos, de napi 1-2 szál nélkül élni is nehezen tudok majd. Gyönyörű volt a fenyőfasor tövében állni, ahogy az a sugarak áthatoltak köztük. Szinte már kezdtem az érezni, hogy jól érzem magam a bőrömben. Mikor Mina megérkezett, már az ágyamat vetettem és ez remek alkalom volt, hogy megkérdezzem hogyan kell megnyitni a csapot a tusnál, mert még a tusolás sem ment. Aztán feladta rám a köpenyt szakszerűen, amit a keresztbe fűzött pántokkal nem igazán volt egyszerű mutatvány. Aztán néztem, hogy mivel, mit és hogyan takarít, nagyon figyeltem és reménykedtem benne, hogy mindent megjegyzek. Fele annyira sem volt egyszerű, mint elsőre gondoltam. 

Ebéd után megint volt egy kis üres járat, Mina el is akart menni valahova, én meg kimentem rágyújtani és Mina meglátta. Akkora ügyet csinált belőle, hogy nagyon… Bár nem értettem, csak hangosan kiabált és csapkodott, szóval gondolom, hogy felzaklatta. Végül megnyugodott és azt mondta, hogy a csikkeket gondosan rejtsem el és ha valaki meglát, akkor hivatkozzam rá, hogy megengedte, legalábbis ez jött le nekem a fél órás activityből. Kitaláltam, hogy fogok két nem túl mély porcelántálat és kint egymásra fordítva leraktam őket az ajtóval szemben egy fa tövében. Még egy követ is raktam rá, hogy ne essen le. Ezzel megnyugodott Mina és menni készült. A cigim fogytán volt, hamarosan tamponra is szükségem volt, úgyhogy megkérdeztem, hol a bolt, hogy a szünetemben beszerezzem. Ő azt mondta, hogy majd Ignacio megveszi, ami kell. Felcsóválva beírtam a laptop fordítójába hogy mi kell. Azt felelte elégedetlenkedve, hogy ő hoz nekem holnap mindkettőt. Remélem nem atamponra csóválta a fejét.

Azért távollétében mégiscsak utána néztem a neten, hogy a következő két hónapban hol fogok én ilyeneket beszerezni, de se közel, se távol nem találtam még egy kisboltot se. Mindent csak autóval lehetett elérni, még a boltot is. Nem örültem ennek a hírnek, mert bármire van szükségem másra vagyok szorulva. Igaz, legalább megspórolom azt a pénzt, amit még otthon te váltottál nekem. 

Este szemétválogatás, és zuhanyzás után beszéltem Ívivel is telefonon, hátha ő tud erre valami megoldást. Sajnos megerősítette, hogy kocsi nélkül be vagyok zárva oda nagyjából, mert semmi nincs jóformán erre. Örömmel felajánlotta viszont, hogy ha meg lesz a kocsija, a boltba is elvisz. Miért nem örülök én szerinted ennek a felajánlásnak. Te tudod a legjobban milyen vagyok, utálok kiszolgáltatott lenni, és másokra szorulni. És fura ez a lány. Kedves, aranyos, de szerintem nem százas. 

Késő este nem bírtam ki megint és muszáj volt megnéznem Veszprémet a facebookon. Még mindig nem volt fenn róla szinte semmi. Még mindig az van neki bejelölve, hogy velem van párkapcsolatban. Tudom, ezerszer megbeszéltük, hogy töröljem én, már idestova fél éve meg kellett volna tennem, de nem megy. Neki kellene, ő ment el. Mivel régen folyton a facebookon lógott, most meg nem is lépett fel facebookra, csak egy reális magyarázat van a jelenségre: nyilvánvalóan meghalt. Egyértelmű… máskülönben már felhívott volna és belesírta volna a telefonba, hogy mennyire hiányzom neki. Ellenkező esetben azt kellene gondolnom, hogy egyáltalán nem hiányzom neki, ami annyira fájdalmas gondolat, hogy ki kell jelentenem: lehetetlen. Annyi évet úgy eldobni…, hogy utána még csak el se tudjam érni, hogy elküldjem a francba... Milyen szívtelen ember tesz ilyet? A gondolatra innom vagy ennem kell valami édeset, különben a keserűség elhatalmasodik rajtam. Még van egy kis csoki a táskámban, amit adtál az útra. Ki kell őt hevernem valahogy, tudom, ezerszer elmondtad. Normális esetben megy is, de amikor magányosnak érzem magam, mindig ő az első, aki eszembe jut.  

FOLYTATÁS