Szenvedély

Valaki magyarázza már el nekem, hogyha a hét utolsó napja itt a szombat, akkor miért mondják a szombat vasárnapra ők is, hogy Weekend! Tuti gyagyások ezek az amcsik! A lényeg, hogy végre megkaptam az első fizetésemet.

Elsa szólt, hogy menjek, és átmentem a konyhára. Ott kapta meg mindenki készpénzben a fizetését. 448 dollár. Átszámolva egy vagyon. Hihetetlen ebbe belegondolni. Azt hittem örülni fogok annak, hogy megkapom, amiért jöttem, de valamiért lelkiismeret furdalásom, rossz érzésem volt.  Amikor a kezembe fogtam ezeket az idegen, furcsa tapintású bankókat hirtelen olyan érzésem volt, mintha kurva lennék, aki most van túl az első meneten. Magyarország az ártatlanságom, és most idejöttem Amerikához egy menetre, amiért ez a jussom. Idegen bankó, idegen ország, idegen pénz. Végig futott a hátamon a hideg. El is tettem gyorsan a köténybe a pénzt, nem akartam látni, vagy tapintani. Mocskosnak érzem magam tőle.

Öröm az ürömben az volt, hogy aznap alig kellett csinálnom bármit is, mert Josh anyja elment, Simon és Josh meg nem kértek semmit, és nem zavarhattuk őket meg semmilyen tevékenységgel. Gabrielt ez felőrölte, és idegesen járkált egész délelőtt. Miért ilyen minden lében kanál? Teljesen idegbeteg egyébként is, de ha a házban vannak a tulajok, akkor még zizibb.

Megebédeltünk, és segítettem elmosogatni a nagykonyhában, aztán haza mentem a kisházba. Nem volt semmi dolgom, és biztos adott volna valaki valami munkát, ha akarom, de nem vágytam sem kertészkedésre, sem… nem is tudom Elsa mit csinál! Mindig koszos, de mitől? Mondjuk eddig párszor adta csak ide a ruháit, lehet, hogy azért mert ritkán fürdik, és ritkán mos.

Befeküdtem az ágyamba munkásruhában, mert még nem voltam koszos. Aztán gondoltam egyet, és a laptopomért nyúltam. Tudtam, hogy otthon este 11 óra körül van, de talán elcsípem még Olíviát lefekvés előtt. Az ágyban az ölembe vettem a laptopot, és bejelentkeztem. Pár perc múlva csatlakozott is Olívia. Nem feküdni készült, hanem várja a férjét, és mennek bulizni. De jó neki… Elmeséltem neki, hogy mennyi pénzt kaptam, amitől leesett az álla. Még az ő férje is csak ennek a dupláját keresi meg de havonta, pedig a hazai viszonylatokban az ő fizetése kifejezetten jónak számít. Mondta, hogy hagyjam csak a pénzt, majd meglátom, ha hazajövök, hogy mennyi marad. Nekik ráér! Most a férje munkarendje úgy sem engedi, hogy elmenjenek nászútra.

Kérdezett Joshról, amire csak megrántottam a vállam, de átlátott rajtam. Lepirított, hogy szedjem össze magam, és ne foglalkozzak sztárocskákkal, mert nagyon ráfázom. Ez a pasi csak szórakozik velem, és ha még esetleg meg is akar dugni, akkor is utána lepattint. Valami azt súgta legbelül, hogy igaza van, de nem tudtam ezt elfogadni, már teljesen belezúgtam, nem tudtam arra gondolni, hogy árt nekem, azzal a kiskutyaszemével, és az angyali, ártatlan arcával. Talán drogos, és nőzik, meg elkövetett már sok száz rossz dolgot, de én gyermeki ártatlanságot láttam benne.

Ahogy hallgattam a fejtágítást egyszer csak kopogtak. Mondtam Olíviának, hogy nem teszem le, mert ha szerencsém van nem olyan nagy meló, vagy nem kell azonnal megcsinálni, és amíg a férje nem jön meg, addig dumáljunk. Elsa szokott ilyenkor bejönni… ahogy az ajtó felé mentem rájöttem, hogy Elsa ilyenkor még magától bejön, nem kopog, csak este 5-6 után. Gabriel sosem jött át. Roberto szokott néha zaklatni, de csak vizet, vagy valami apróságot kér. Ő mondjuk kopogni szokott, hogy ne járja össze a koszos cipőjével a padlót, de most úgy rémlik, hogy szabadnapos. És tényleg, nem ő volt. Amikor kinyitottam az ajtót Josh állt ott türelmetlenül. Amikor megláttam nyelnem kellett egyet, nem tudom miért, talán féltem, hogy elcsorgatom a nyálam, ha ránézek, vagy mert most kaptam a nagy osztást arról, hogy ne higgyek neki el semmit, és ő most jelenik meg.

Rögtön elkezdett magyarázni, és mivel egy szót sem értettem, a levegőben mozgatott újaival mutatta, hogy beírja a laptopba. Erre én bementem a szobába, és mondtam Olíviának, hogy sajnos mennem kell, mert Josh jött. Olívia szeme elkerekedett, és látszott rajt a döbbenet. Közben Josh már ott állt az ajtómban, és várt érdeklődve. Olívia, amint magához tért a döbbenettől követelte, hogy had beszéljen vele. Én nemet mondtam, de közben Joshra néztem. Aztán úgy döntöttem, hogy miért ne adhatnám át ezeket a szidalmakat Joshnak. Legfeljebb nem zaklat tovább, és nyugodtan lehetek a szerelmi bánatommal kettesben. Túl tökéletes pasi, úgysem tudnék ellenállni a közeledésének. Olívia közben végig beszélt hozzám, de nem hallottam meg, Josht néztem, és a gondolataimban jártam. Fogtam a laptopomat, és elindultam Josh felé. Megálltam előtte, hogy engedjen ki, és kint a konyhapulton leraktam. Majd Joshhoz fordultam:

-          My girlfiend wanna talk with you! (A barátnőm beszélni akar veled!)– Felhúzta a szemöldökét, és elindult csodálkozva a pult felé.

Leült mellém, és ő is láthatta Olívia csodálkozó képét. Komolyan azt hitte, hogy dilis vagyok, és csak képzelem a sztorikat, amiket mesélek. Hát most láthatja, hogy nem. Olívia nagyon jól beszélt angolul sajnos, így semmit nem értettem a beszélgetésből. De nem is érdekelt annyira, csak Josh reakciójára voltam kíváncsi. Elgondolkodva néztem a kezét, ami az ölében pihent. Aztán arra lettem figyelmes, hogy csend van, és Josh engem figyel. Amint ránéztem elmosolyodott, és felelt valamit felém fordulva, ami úgy kezdődött, hogy no (nem). Mit mondhatott? És mire?

Meguntam, és Olíviához fordultam:

-          Most már szerintem mindent tudsz, amire kíváncsi vagy, én meg unatkozom, mert nem értek semmit.

-          Mire vagy kíváncsi? – mosolygott Olívia

-          Mindenre! – mondtam neki nagyon sóhajtva. Olívia kérdezett valamit, amire Josh mosolyogva vállat rándított.

-          Na! Josh ráér, úgyhogy eldarálom. Először is, bocs, de azt hittem, hogy szívatsz! Azt hittem kamuzol, vagy megőrültél, amikor meséltél. És nem! Hihhhetetlen!

-          Gondoltam, hogy nem hiszel nekem! – ráztam a fejem megbocsátóan mosolyogva.

-          A lényeg, hogy kedvel téged, tetszel neki!

-          Te ilyeneket kérdeztél tőle? – kérdeztem őszintén felháborodva, és bele is pirultam.

-          Persze! Egyértelműnek kell lenni a pasikkal, különben csak szötymögés lesz velük minden. – mondta vigyorogva.

-          Többet nem engedlek beszélni senkivel! Az tuti!- mondtam egy kicsit sem mosolyogva. Aztán rápillantottam Joshra, aki engem érdeklődve nézve mosolygott.

-          Mondhatom az infókat, vagy duzzogsz?- rázta a fejét játékosan Olívia.

-          Mondd!- fordultam felé nagyot sóhajtva.

-          Szóval nagyon bejössz neki, mert tetszik neki, hogy más vagy, mint a többi lány a környezetében. Nem vagy olyan ribis, meg olyan közönséges, sem olyan puccos, és mesterkélt. Különlegesnek tartja, hogy magyar vagy, pedig előtte azt sem tudta, hogy van ilyen ország.

-          Nem tudom, mit kezdjek ezekkel az információkkal, most mondtad, hogy ne higgyek neki, erre te jobban iszod a szavait, mint én.– Josh megszólalt, és Olívia nevetve folytatta a mondandóját.

-          Most azt mondta, hogy még egy vonzó dolgot talált benned: ahogy magyarul beszélsz! – elmosolyodtam végre én is, de nem mertem Joshra nézni.

-          És mire mondta, hogy nem? – érdeklődtem.

-          Arra, hogy nem szórakozni akar veled, persze leszögeztük, hogy nem fog elvenni feleségül még a héten. Majd talán a jövő héten! Szóval humora van! – kuncogott.

-          Jó tudni! – mosolyogtam, aztán eltűrtem a fülem mögé a hajam.

-          Arra jutottam, hogy egyelőre hagyom, hogy tegye, amit akar, még nem ölöm meg. Ezt vele is közöltem, nyugi, szóval tudja, hogy kitől kell félni, ha átvág.

-          Tök jó! Van egy új anyám! – mondtam ironikusan.

-          Most azért jött, mert szeretne elvinni valahova vacsorázni, és meg szeretné kérdezni, hogy mihez van kedved, és mikor?

-          Nem megyek puccos helyekre vacsorázni! Nincs ruhám, meg semmim! Nyugodtan megmondhatod neki!

-          Jaj, ne csináld már!

-          Menjek farmerba?

-          Nem, de ott az a hosszú szoknya! Ahhoz veszel valami jó kis felsőt, és mehetsz!

-          Nem! – utasítottam vissza határozottan. Megmondta neki! Csalódott volt Josh arca.

-          Most boldog vagy?- kérdezte szemrehányóan Olívia. Elgondolkoztam. Az előbb még ostoba voltam, hogy hagyom magam, és nem rázom le, most meg én vagyok a rossz, hogy visszautasítom? Josh van ilyen hatással rá?

-          Mondd meg neki, hogy elmegyek vele, ha nem visz túl puccos helyre, és őszintén válaszol három kérdésemre. – Megmondta. Josh mondott valamit, majd kíváncsian, de halvány mosollyal az arcán felém fordult.

-          Megmondtam, várja a kérdéseket! – mondta izgatottan Olívia.

-          Az első kérdés, hogy mi volt közte, és Mina között?

-          Ki az a Mina? – Josh kihallotta Mina nevét, és összeszűkült a szeme.

-          Aki helyett dolgozom itt! – Megkérdezte, és Josh elkomolyodva hosszasan válaszolt, zavarban volt, és kínosan érezte magát. Aztán a pult szélét kezdte piszkálni, de amíg Olívia fordított, végig feszülten figyelte az arcomat.

-          Ajaj! Hát ez elég érdekes story! Szóval! – Nagy levegőt vett! – Bevallotta, hogy sokszor magányosnak érzi magát, és nem akarja kihasználni a rajongóit, hogy berángatja őket az ágyba, és utána otthagyja őket. Ezért inkább fizet a szexért. Mina fedezte ezt, és hallgatott erről. Persze elkezdtek pletykálni kettőjükről. Emiatt, a pletyka miatt, majdnem meghiúsult az esküvője, de elmondta a vőlegényének, hogy mi a helyzet. Amikor először találkoztatok, elfelejtette, hogy Mina már szabadságon van, és szégyelli, hogy láttad őt.

-          Mondd meg neki, hogy nem kell szégyellnie magát! Előttem legalábbis nem! – tényleg komolyan gondoltam. Tudtam, hogy nem ez a legrosszabb dolog az életében, hogy kurvázik. Olívia nem tud a hányásos sztoriról, nem tudja, hogy drogos. Vajon most be van tépve? Elkezdtem figyelni a viselkedését, a mozdulatait. Nem láttam semmit, ami erre utalna. Olívia megmondta, amit mondtam neki, és Josh erre válaszolt is valamit megkönnyebbült arccal.

-          Azt mondta, hogy most már láthatom, miért gondol téged különlegesnek! 

-          Mondd neki, hogy még hátra van két kérdés, ne nyugodjon meg! – Mondtam kicsit gonoszkodva. Átadta, és újra feszült lett az arca.

-          Miért kínzod? – érdeklődött Olívia.

-          Elfelejtetted a barátnőjét? – néztem értetlenül

-          Jaj, tényleg! Igen! Elfelejtettem!- mondta zavartan

-          Ez a pasi téged jobban megbabonáz, mint engem! – mondtam halvány mosollyal, amit viszonzott. – Kérdezd meg, hogy van-e barátnője! – Megkérdezte, és Josh elkezdte a fejét csalódottan rázni, és a föld felé fordított a fejét. Aztán összeszedte magát, és Olíviára meredve a képernyőn, kedvetlenül válaszolt. Olívia is lehangolt lett, ahogy hallgatta. Mi a fene? Alig vártam a tolmácsolást.

-          Az a lány nem igazán a barátnője. Az ügynöke kényszerítette ki tőle, hogy a nyilvánosság előtt együtt jelenjenek meg mindig. A lány karrierjét kell fellendíteni vele. Még egy évig nem jelenthetik be a szakítást az egyezség szerint. Utálja a szitut, és hajlamos róla megfeledkezni, de nem teheti. 20 éves a lány, akkor sem nyúlna hozzá, ha érdekelné, mert túl fiatalnak tartja.

-          De hát gyönyörű! És én meg érdeklem? – mondtam értetlenkedve.

-          Hát látod! Na, utolsó kérdés, és felhívom az uram, hogy mi lesz már vele! – Hogy kérdezzem meg, hogy ne jöjjön rá Olívia mire kérdezek rá?

-          A múltkori problémája mennyire súlyos? És mivel tudok segíteni a megoldásában? – Olívia tolmácsolt. Josh mosolyogva válaszolt, és amíg Olívia fordított felszabadult mosollyal nézte az arcomat. Ez engem önmagában zavarba hozott.

-          Azt mondja, hogy már nincs problémája. Valami olyasmire utalt, hogy te voltál a megoldás a problémájára. Milyen problémáról beszéltek?

-          Mondd meg légy szíves, hogy nem hiszek neki! De nem érdekel, ha én nem tudok róla! – mondtam szigorúan. Olívia elgondolkodva tolmácsolt. Josh összehúzta a szemöldökét, és rám nézett! Aztán kifakadt belőle:

-          It’s not a lie! (Ez nem hazugság!) – Persze! Mert egy drogos nem szokott hazudni!

-          Kérdezd meg tőle, hogy mikor kezdődött a problémája, légy szíves! – fordultam Olíviához. Olívia tolmácsolt, és Josh összetörten fogta le a tenyerével a szemét. Kis várakozás után végül válaszolt. Olívia fordított meghatott arccal.

-          Amikor a bátyja meghalt, valami eltörött benne. Aztán az ügynöke bevezette egy olyan világba, ami tele van hazugsággal… Á itt a férjem! – mosolygott elfordulva.

-          Menj csak! – mondtam nyugodtan. Még elmondta Joshnak, hogy mennie kell, és elköszönt- Hi Josh! Szia Aji! – és kilépett. Josh meglepetten nézett rám.

-          See ya? – Nem értettem mit akar ezzel?

-          Szia? It’s Hungarian Hi! (Ez a magyar „hi”!) – mondtam neki értetlenül. Megnyitotta a laptopon a google fordítót, és beírta. See ya jelentése: Viszlát! Aha! Hát ez érdekes! Aztán témát váltott:

-          I would never lie to you! (Nem hazudok neked/ Nem fogok neked sosem hazudni!) – mondta keserűen. Vállat rántottam, és a fejemet ráztam, hogy teljesen mindegy!

-          When? (Mikor?) – kérdeztem unottan.

-          What? (Mi?) – értetlenkedett.

-          You win a dinner! (Nyertél egy vacsorát!) – magyaráztam. Hát az előbb válaszolt három kérdésre, hogy elmenjek vacsorázni vele. Még, hogy nem drogozik, amikor képtelen visszaemlékezni 10 percet.

-          Really! Ok! (Tényleg! Oké!) – mosolygott. – Today, at 9 pm.(Este 9.) – Nem értettem pontosan, ezért mutattam neki a hatot az ujjaimon. Bólogatott lelkesen! Én is bólintottam egyet, aztán felálltam, és elkezdtem pakolni, mint akinek sok dolga van. Felállt elégedett mosollyal, és elment szó nélkül.

Este 9 kor már felvettem a szoknyámat, és egy egyszerű fekete feszülős felsőt. Vártam, hogy jöjjön értem, izgatott voltam. Késett vagy 10 percet! Nagyon nem szeretem, ha megváratnak. Kopogtatott, és amikor kinyitottam az ajtót, egy csokor virág fogadott szemmagasságban. Mögötte ott volt ő, olyan szexin, és tökéletesebben, mint még soha máskor. Hát lehet ezt a tökéletességet még fokozni? Ez igazságtalanság. Másnak negyed ennyi szépség, és karizma nem jut.

-          Hi! (Szia!)– mosolyodtam el a látványára.

-          Szijá Áji! – vigyorgott. Elvettem a virágot, de néztem tehetetlenül a konyhában neki hátat fordítva, mert nem volt mibe raknom. Tanácstalanul visszafordultam, erre az ajtó mellé nyúlt, oda, ami takarásba volt nekem, és egy gyönyörű piros üvegvázát adott nekem kedves mosollyal. Elnevettem magam. Elvettem, és beleraktam a vizet, meg a virágcsokrot. Megfogta a gépemet, ami még mindig a pulton volt. Begépelte, hogy: Restaurant or just in two? – Étterem, vagy kettesben?

-          Just in two! (Csak kettesben!)- vágtam rá gondolkodás nélkül. Jaj, ne értse félre. Azt nem akarom. Szórakozottan elmosolyodott.

-          I thought (gondoltam)- motyogta vidáman. – Wait! (Várj!) – kiment az ajtón, és eltűnt. Remélem, nem azt hiszi, hogy dugni akarok vele. Csak nem akarok elmenni egy étterembe feszengeni.

A virágban gyönyörködtem, és azon gondolkodtam, hogy jó ötlet volt-e hogy kettesben leszünk! Főleg, hogy megvan! Visszaérve egy nagy valamit hozott a kezében, aminek a fogantyúját fogta. Nehéz lehetett az arcából ítélve. Letette a kandalló elé, és elkezdett jobbra balra ugrálni. Elkezdett tekerni valamit, amitől először azt hittem, hogy begyújtott a kandallóba, de aztán rájöttem, hogy csak műláng. Zenét rakott be a hifibe, és az első szám a Gives you Hell volt. https://www.youtube.com/watch?v=uxUATkpMQ8A Nagyon romantikus! Halkan szólt a zene, de nagyon nem a tipikus romantikus dalok. Volt Lady Gaga, Black Eyed Peace, Pussycat dolls, Shakira, stb… A dobozból elővett 6 gyertyát, egy nagy lapos dobozt, egy üveg bort, és egy rongyot. Csodálattal néztem, hogy a dobozból hogyan hajtogat asztalt a kandalló elé, és hogyan teríti rá az rongyot. Ja, hogy az abrosz akar lenni. Én elmentem a szekrényhez, és hoztam két boros poharat. Még jó, hogy minden ilyesmi van ezekben a végeláthatatlan szerkényekben. Ő is felállt, és elővett két tányért, és egy kést, aztán elindult vissza a kisasztalhoz, amit csinált, én meg követtem. Eszébe jutott valami, még mielőtt leült, és lerakva, ami a kezében volt, visszament. Bornyitó hiányzott! Oké! Amikor letelepedett mellém, hamar kiderült, hogy a lapos dobozban pizza van. Jó illata volt, és hamar beterítette a szobát. Meggyújtotta a hat gyertyát, és elhelyezte körénk, majd lekapcsolta a villanyt. Aztán levette a kanapé két díszpárnáját, és mutatta, hogy üljek rá az egyikre. Megtettem. Felszeletelte nyolc szeletre a pizzát, és lerakta a kést. Elvett egy szeletet, és amikor én is egy szelet után nyúltam, töltött egy pohár bort is. Miután lenyeltem az első falatot, megjegyeztem:

-          It’s tasty! (Ez finom!) – mosolygott.

Csendben ettünk, de gyönyörködtünk a fényekben, egymásban. Nem is akartam értelmetlen csevegéssel elrontani a pillanatot. És a jó abban, hogy nem tudunk beszélgetni, hogy nem is kell csak azért csevegni, mert egymás mellett vagyunk. Amikor befejeztük, és én apránként kortyolgattam a boromat, amiből még mindig sok volt, de én már éreztem, hogy megütött, akkor elővette a laptopomat, és beírta: „You want to sleep with me?” – Akarsz velem aludni? Rettegtem ettől a kérdéstől, és rosszul is esett. Nem éreztem tőle magam biztonságban, menekülni akartam, védekezni. Összehúztam a szemöldökömet, és a fejemet ráztam. Kikérem magamnak! Ha nem kérném ki magamnak, akkor persze, hogy van kedvem, ez egy remek pillanat lenne. De hát a nőiességem meggátol abban, hogy egy férfi alatt nőnek érezzem magam. Úgyhogy egyszerűbb volt kikérni magamnak, mint magyarázkodni, hogy miért nem! „Just sleep!” (Csak aludni!)– mondta rezzenéstelen, nyugodt arccal. A szememet forgattam mosolyogva, ezzel jelezve, hogy nem hiszek neki! Komoly arccal, de csillogó szemekkel folytatta- I promise! (Megígérem!) – persze… ígérget, aztán én meg éghetek! De ha jobban belegondolok, az már az ő baja lesz! Komoly arccal bólintottam, amire ő elmosolyodott! A mosolya ragadós volt, már az is mosolyra fakasztott, amilyen szép mosolya volt, főleg a félhomályban.

Bementünk a szobámba, és én a gardróbban belebújtam a nagyon is szexi rózsaszín pizsamámba, nem érdekel, hogy ki mit mond, ő meg egy szál alsónadrágban bújt ágyba. Pillanatok alatt kényelmesen elheveredett az ágyacskámba, de én még inkább vagy fél óráig készülődtem a lefekvéshez, mert nem mertem mellé bebújni az ágyba. Végül rászántam magam, és kínosan ügyelve, hogy ne lássa a zavart az arcomon, bemásztam, és magamra húztam a takarót. Sokáig csak mozdulatlanul feküdtem, de aludni az izgatottságtól nem tudtam. Ráadásul eszembe jutott, hogy mi van ha horkolok éjjel, vagy beszélek álmomban? Vagy csak folyik a nyálam! Halálra rémített a gondolat. Hogy aludjak így nyugodtan? Jhaj! Miért egyeztem bele az együtt alvásba. Mindjárt elmenekülök innen, vissza a vasalódeszka ágyamra, a szűk kis szobámba. Úgy aludtunk el, hogy nem érintettük egymást, csak nagyon közel voltunk egymáshoz.

Pár órával később én arra keltem fel, hogy a hátamon fekszem, és rádöbbentem, hogy ez nem lesz jó, mert így a legnagyobb az esélye, hogy valaki horkoljon. Óvatosan kimásztam az ágyból, és a konyhába mentem. Először halkan elpakoltam mindent ami a vacsiról maradt, majd írni kezdtem. Tudtam, hogy nem ülhetek itt kint egész éjszaka. Nekem holnap dolgoznom kell! Hulla fáradt leszek, ha nem alszom ki magam. Úgyhogy szégyen ide, meg zavar oda, visszabújtam mellé az ágyba.