A pénz miatt!

Reggelinél csatlakozott hozzánk Simon is. Én úgy éreztem végre kommunikálnom kéne vele, legalább olyan szinten, hogy megértsem mit vár tőlem, de nem értettem egy szót sem abból, amit ő mondott Gabrielnek, meg Joshnak, úgyhogy feladtam, mielőtt elkezdtem volna. Aztán az egyik falat majdnem a torkomon akadt meglepetésemben, amikor megláttam Robertót. Kertész ruhában volt, és Gabriellel suttogva vitatkozott valamin, majd kissé lehatott fejjel a két kézfejét maga előtt összekulcsolva megkérdezte, hogy zavarhat-e minket egy kicsit. Mi a fenét kavar ez már megint. Nem veszi észre megát ez a suttyó sosem. Simon őt is fintorogva hallgatta, és levegőnek nézte, megnyugodtam, hogy nemcsak engem tisztel meg ezzel a bunkó viselkedéssel. Roberto rám se nézett, Josh pedig, amint belemászott az arcukba, hirtelen jóllakott. Mennyire pofátlan ez az ember… Josh megpróbálta az arcomról leolvasni, hogy mit gondolok, de én magabiztosan rámosolyogtam. Nekem ez a perverz földtúró nem fog több rossz pillanatot okozni, arra mérget vehet. Kiváncsi lennék, hogy működik-e még neki a szerszáma ennyi ráhatás után. Visszafordultam a reggelimhez, és próbáltam Simon példáját követve levegőnek nézni.

Nyájasan, és hosszan beszélt, úgy tűnt, hogy kér valamit Simontól. Simon a fejét rázta, és legyintett, ami vitát váltott ki Josh, és Simon között. Ne már, hogy Josh bármiben is Roberto mellé álljon… Ennél több együttérzést vártam volna tőle. Jó, mentségére szól, hogy fogalma sincs arról, hogy mi történt közöttünk, mert az biztos, hogy Roberto nem az igazat mondta el, hanem engem állított be rossznak. De Josh mérgesen kortyolt bele a kávéjába. Gabriel menteni próbálta a helyzetet, és alázatosan odalépett Sinomhoz, amire Josh is csak bólogatott. Simon feldugott orral elfordult Gabriel felöl. Bizonytalanul odasuttogva érdeklődtem Joshtól:

-          What's wrong? (Mi a baj?) – Josh türelmetlenül kérdezte.

-          Do you know a gardener? (Ismersz kertészt?) – Felmond Roberto? Miattam? Király! Igen tudom, gonosz vagyok… de akkor is jól esik!

-          Maybe. (Talán.)- Josh úgy nézett rám, mint aki nem hisz a fülének. Valójában fogalmam nem volt a kertészkedésről, de arra gondoltam kell valami, amivel elfoglalom magam, és munkának nevezhetem. Simon mondott valami gúnyosat, amin még Josh is halványan elmosolyodott.

-          Two weeks! – Győzködte Josh Simont, de ő csak a fejét rázta flegmán. Mi két hét? Aztán Gabriel fogta könyörgőre. Abból még értettem pár szót, például, hogy everything (minden) water (víz) do that (csinálni azt) every day (minden nap) Egész ügyesnek éreztem magam emiatt. Bár így is olyan vagyok itt, mint egy süketnéma a telefonban.

-          You can do it? (Te meg tudod csinálni?)- Nézett rám kérdőn Josh. Abban a pillanatban, ahogy értetlenül meghúzta a vállam megcsippant a telefonom. Egy sms jött Ívitől.

„Szereztem neked munkát a mellettünk lévő benzinkúton. Pénztárost keresnek. Elbeszélgetésre várnak még ma. Mikor tudsz idejönni? Elmenjek érted? Csörögj minél előbb! Eve”

Szuper! Nagyon örülök! Ha tehetem, akkor ezt a munkát vállalom, mert akkor legalább távol lehetek Josh bandájától.

-          What are you doing? (Mi csinálsz?) – Fakadt ki végül Josh, amiért nem rá figyelek.  

-          I write back to Eve. (Visszaírok Ívinek.) – mondtam egyszerűen.

-          Again? – rázta a fejét türelmetlenül. Na, ezt nem bírom. Én elégedett mosollyal ránéztem, és hozzá vágtam.

-          I can not gardening! (Nem tudok kertészkedni!) But I got another job! (De kaptam másik munkát.) Can you take me? (El tudsz vinni?)

-          Another job? (Másik munka?) – nézett rám kétségbeesve. - Absolutely not! (Egyáltalán nem! / Szó sem lehet róla!)

-          I want work! (Dolgozni akarok!) I need money. (Pénzre van szükségem.) Alredy I belong to Eve. (Már Ívinek is tartozom.) – Az arcán őszinte tanácstalanságot láttam. Nem akar nélkülem lenni, ahogy én sem nélküle. Érti, hogy mire céloztam, amikor azt mondtam, hogy pénz kell, és azt is tudja, hogy nem engedem, hogy ő rendezzen minden kiadásomat. Simonra pillantottam, és ő akkor elvette a tekintetét hirtelen rólunk. Élvezi a helyzetet ebben szinte biztos voltam. Josh engem nézett, de az arckifejezésem ahogy Simonra pillantottam felkeltette a figyelmét. Kérdezett is valami tőle, amire Simon csak egy vállrándítással reagált elegánsan.

-          We find to you a job here! (Találunk neked itt munkát, ha visszajön Gabriel.) – határozta el magát Josh. Simonhoz fordultam, és az biztos elutasítás teljes tudatában, magabiztosan megkérdeztem.

-          What is your opinion? (Mi az ön véleménye?) – olyan furcsa volt azt mondani, hogy your, mivel itt ugyanaz a magázás, mint a tegezés szinte. Olyan, mintha letegezném. Simon furcsa képpel nézett rám, olyan „te hogy mersz hozzám szólni” arccal. - It would be better if I don’t work here? (Jobb lenne, ha nem itt dolgoznék?) – Értetlenül ránézett Joshra, aki türelmetlenül várta a reakcióját. Nyelt egyet, kihúzta magát, és krákogott egyet. Aztán úgy beszélt hozzám, mint egy gyogyós kisgyerekhez. Minden szót elaktivityzett. 

-          We… have… no …more… empty… workplace. (Nekünk nincs több üres munkahelyünk.) If you… stay here…you…get…no money! (Ha itt maradsz, nem kapsz pénzt!) Everything… is …free… here …for you! (Minden ingyen van itt neked!) It's… your… choice! (Ez a te választásod.) – Működött a túlartikulált mutogatós játék. Felfogtam. Josh után az első angol anyanyelvű pasi, akit megértek. Tök jó! Joshra néztem, aki gondterhelt arccal ült az asztalra támasztott kézzel. Érdekes, hogy bár ingerült, mégsem meg rápirítani Simonra, vagy még jobb, hogy jól helyre rakni. Nem mond semmit? Megsajnáltam, de persze dühös is voltam rá egy kicsit. Miért nem áll ki magáért? Olyan kis mulya!

-          I wanna be with Josh, and work to. (Josh-sal is akarok lenni, és dolgozni is.) We can not solve it? (Nem tudjuk megoldani?) – néztem rá meggyőzően mosolyogva. Hümmögött egyet, aztán megkérdezte kimérten.

-          What do you think? (Mire gondolsz?) - Josh még mindig gondterhelten nézett rám.

-          I go work. (Elmegyek dolgozni.) After work I do a little gardening. (Munka után kertészkedek egy kicsit.) Then we'll be together. (Aztán együtt leszünk.) Like the normal people! (Mint a normális emberek!) – Tettem hozzá mosolyogva. Josh nem volt lenyűgözve. Gondterhelten simította végig az arcát mindkét tenyerén. Sokáig szemeztem Simonnal, aki látszott, hogy nagyon gondolkodik a dolgon. Azt hiszem most esett le neki, hogy nem fogom itt hagyni Josht, semmi pénzért, vagy ajánlatért. Nem tetszett neki ez a következtetés, de a legnagyobb meglepetésemre rácsapott az asztalra, és azt mondta:

-          Okay! Do it! (Rendben! Csináljuk!) – közben kedvetlenül nagyokat sóhajtott. Ránéztem Joshra, akinek az arcán őszinte csodálkozás lett úrrá, és félve nézett Simonra, hogy most ezt tényleg komolyan kimondta? Mennyire király vagyok, mi? Látod Josh? Csak kérni kell, és megkapod, amire vágysz.

Simon utasította Robertót, hogy mutogassa meg nekem, mi lesz a dolgom. Gabriel hálás mosollyal nézett rám, én meg egyből vadul ráztam a fejem, és ijedten néztem Joshra, hogy nem-nem. Szó sem lehet róla, hogy én még egyszer valaha is kettesben maradjak ezzel a kreténnel. Nem hagyott túl sok választást se Simon, se Gabriel. Szigorúan néztek rám, hogy vagy megyek, vagy nem kell itt dolgoznom. A szememet forgatva hagytam ott a reggelim, hogy megmutathassa a munkát.

Már kint voltunk a kertben, és Roberto távolságtartóan mutogatta az eszközök helyét, amikor megláttam Josht. Odajött mellém, és miközben átölelt úgy tett, mintha valami nagyon érdekes dolgot mondana Roberto. Szinte minden munkát egy bizonyos időpontban kellett elvégezni, ami Mina akadékoskodására emlékeztetett. Emberek, ha nem óraműként élünk, attól még lehetünk jók! Na mindegy! Az esztelenségeknek persze itt megint nincs vége… Ezek az emberek komolyan mondom szeretik szopatni magukat! Nekem is fel kéne szednem az összes levelet, és gallyat… abból mondjuk nem esznek, az tuti nem csinálom! Gazolnom is kell, meg valamit permeteznem is kellett egy kis kézi permetezővel. A gyep öntözőrendszere persze nem automatikus, hogy ne okozzon kárt semmiben. Minden bekapcsolás előtt meg kell győződnöm, hogy nincs-e valami, ami nem lehet vizes a füvön. Megjegyezte, hogy célszerű locsolás előtt felszedni amit fel kell, és locsolás után gazolni. Ezt csinálja egész nap? Szerintem ez a meló max. napi 1 óra, és a többit csak azért csinálja, hogy úgy nézzen ki, mintha dolgozna.

Amikor végeztünk a fejtágítással, akkor felhívtam Ívit, hogy elvisz Josh, mondja meg hova, és mikor találkozunk. Megbeszéltük, hogy délután 2- kor találkozunk. Joshnak megmutattam a címet, ami a W 6 th Street & Witmer Street sarkán volt, és egyből tudta, hogy ez ott van tényleg nagyon közel Eve-ékhez.

Bőven időben odaértünk, de amikor rádöbbent, hogy ez egy benzinkút, teljesen kiakadt. Nem engedett kiszállni a kocsiból sem.

-          No! It’s dangerous! (Nem! Ez veszélyes!) The most armed robbery is in petrol stations. (A legtöbb fegyveres rablás a benzinkúton van.) – Megint tanultam pár új szót.

Szigorú csalódottsággal néztem rá, és ez hosszú távon megtérült. Eve megjelenésekor kinyitotta az ajtót, és hagyott menni. Amikor bementem kiderült, hogy a pénztárba keresnek embert, de a kúton van biztonsági szolgálat, és kiszolgáló személyzet is, meg külön árufeltöltő, és takarító is. Úgyhogy nekem csak a pénztár a dolgom. Egy hét délelőtt, egy hét éjszaka felváltva, délután a tulajdonos dolgozik mindig. Egy váltótársam van, egy tini srác, aki most nem volt ott. A munkaidőm reggeli műszakba 5 órától 13 óráig, éjszakás műszakban 21 órától 5 óráig tart. Tény, hogy kellemesebb lenne nekem is a délutáni 13 és 21 óra közötti műszak, de így is megfelel. A bér heti 600 dollár, ami mondhatni jelentős előre lépés, az 130 ezer forint körüli összeg. Ja és a legjobb, hogy csak minden második hétvégén kell dolgozni a műszakodban, ami arra a hétre plusz 250 dollár, több mint 50 ezer forint. Hihetetlen! Tehát minden második héten keresek 850 dollárt, 186 ezer forintot. Az átlagos 4 hetes hónapban két hét hétvége nélküli, és két hétvégi műszakos bért számolva, 2*600+ 2*850 dollárt kapok, ami 2900 dollár... nem vagyok fejszámoló művész, de 500 ezer forint felett tartok, de talán még a 600 ezret is eléri a havi bérem! Geci… milliomos leszek! Azért ez már karrier. Ennyi pénzt nálunk nem lehet keresni szinte semmivel, nem hogy egy ilyen melóval. Hihetetlenül boldog voltam ezektől a számoktól. Ennyi pénzért már meg is ölhetnek felőlem. Persze jó lett volna, ha soha nem kellene a pénzen gondolkodnom, de a pénz nagy úr!

Megbeszéltük, hogy maradok pár órát, hogy mindent megmutogasson, és akkor holnap már lehetek is egyedül a délelőtti műszakban. Nálunk ez egy kicsit hosszabb folyamat, de én örülök ennek  a nagy szabadságnak. Josh nem örült a munkámnak, de belenyugodott, feltéve hogy minden nap ő visz be dolgozni. Erre én mosolyogva mondtam igent, hiszen nem akartam buszozni, el is tévedtem volna, meg az út is tovább tart.

Este még nem kellett csinálnom semmit, mert Roberto csak csütörtökön utazik el, és két hét múlva jön meg szintén csütörtökön, de ott kellett állnom mellette, és nézni mit csinál. A felét sem értettem annak, amit mondd, de nem is érdekelt, hogy őszinte legyek. Azon gondolkodtam, hogy vajon hova akar két hétre menni, talán nyaral? Nem tudom, de körbecsókolhatna, hogy elmehet. Mert nélkülem kevés esélye volt, hogy elengedik. És pont neki teszek szívességet? Josh is csatlakozott, de megunta egy 10 perc után a műsort, és elment telefonálni. Ekkor már egy kicsit jobb kedve lett. Romantikus volt, ahogy a kertben voltunk alkonyatkor, és este. Roberto folyamatosan mutogatott, és magyarázott, hogy mi milyen növény, és mi a jó neki.  Amikor Roberto közölte, hogy kész vagyunk mindennel, akkor szinte csalódottak voltunk, hogy vége a „sétánknak”. Mindketten korán, legkésőbb hajnali 4:20 kor kelünk, hogy beérjek 5-re dolgozni, úgyhogy mentünk bevágódni az ágyba.

Amikor ágyba kerültünk, Josh folyton simogatott, ölelgetett és csókolgatott, ami nagyon jól esett. A kék angyalom. Olyan, mint egy kisfiú, mégis minden érintése lázba hoz. Férfias, tiszta, ragaszkodó, elfogadó, türelmes. Az egyetlen hibája az a cuccozás. Miért kell ez neki? Nem értem! Lehet, hogy ez kell, hogy ne legyen tökéletes, hiszen tökéletes pasi nincs.

Mennyire más lenne az életünk, ha nem minden a pénzről szólna. Akkor ő nem lenne elérhetetlen, én nem lennék sokkal kevesebb nála. Nem kéne dolgoznom a benzinkúton, de egyáltalán nem kellett volna Amerikába jönnöm. „Mennyi minden érdemes a pénz miatt! Mennyire megéri minden a pénz miatt!”