Come what may... (Amíg csak lehet...)

Reggel arra keltem fel, hogy Josh úgy akar átölelni, hogy a tenyerébe temeti a mellem. És utálom, ha hozzáérnek, ezért finoman odébb csúsztattam. Újra félálomba merültem, amikor megint próbálkozott, most már nemcsak arrébb raktam a kezét, hanem hasra is fordultam. Próbáltam visszaaludni, de éreztem a tekintetét a hátam közepén. Gyengéden simogatni kezdte a hátamat, és néha babrált a hajammal is, nagyon jól esett. Lelkiismeret furdalásom volt, tudtam, hogy foglalkoztatja a dolog, és nem akarom, hogy egy pillanatig is azt érezze, hogy elutasítom. Összeszedtem a gondolataimat, és felé fordultam. Gyönyörködve nézett rám szótlanul. Még reggel is csak úgy ragyog, nem mondom, hogy nem férne rá egy fazon igazítás, de nem olyan, mintha most kelt volna fel. Nem várt választ az elutasításomért, és ezért hálás voltam neki, mégis éreztem, hogy ez magyarázatra szorul. Hát belekezdtem.

-          I’m sorry, but I hate it when they touch… (Sajnálom, de utálom, ha hozzáérnek…) – nem tudtam kivenni mire gondol, de valamin nagyon kattogott.

-          Even I don’t get it? (Még én sem tehetem meg?)- kérdezte halvány játékossággal. Most legszívesebben megvakultam, megsüketültem volna, elsüllyedtem volna, de attól, hogy bánt, még rosszul esik az érintése a melleimnek. Nem ettől függ.

-          It cause me pain! (Ez fájdalmat okoz nekem!) – megértéssel vegyes aggodalommal, és csalódottsággal nézett rám.

-          I understood. (Megértettem.) – mondta végül halvány megértő mosollyal.

-          That’s it! (Ez van!) I’m not the best lover. Sorry! (Nem vagyok a legjobb szerető. Bocsi!) – mosolyogtam rá bűnbánón. Erre széles mosolyra húzódott a szája.

-          What makes you think that? (Ezt miből gondolod?) Nonsense! (Ostobaság!)

-          It’s the truth! (Ez a igazság.)

-          Like what? (Mint például?)

-          I hate suck, but it you know… (Utálok szopni, de ez tudod.) I don’t like it in a public place,(Nem szeretem nyilvános helyen,) if hit me (ha ütnek), or gets tied me (ha megkötöznek), or do it with aid…(vagy segédeszközzel csinálni) or is ass … (vagy seggbe…)- zavarban voltam már, de a vállát nézve gondolkodtam mit nem szeretek még. – Oh! – jutott eszembe még valami – I hate it in water! (Utálom vízben!) – tovább gondolkodtam, de több nem jutott eszembe. – For now, that’s it! (Egyenlőre ennyi!)

-          Are you sure? (Biztos vagy benne?) – szórakozott rajtam, ami miatt még jobban zavarban voltam. Utáltam ezért, és nem is akartam ránézni.

-          No! I hate, you kidding me! (Nem! Utálom, hogy szórakozol velem!) – mondtam sértődötten, de rákvörös lehettem.

-          I’m not kidding you! I just note! (Nem szórakozom veled! Csak jegyzetelek!) – már megint gúnyolódik. Megölöm! Most megnyílhatna a föld alattam.

-          …big joke… (nagy poén…) – mondtam duzzogva. Nevetve válaszolt!

-          Sorry, I just don’t thought that we can talk about the assfuck anymore! (Bocsi, csak nem gondoltam, hogy mi beszélhetünk a seggbedugásról többé.) – Na jól van! Most már bíborvörös lettem. Kár volt megszólalnom.

-          I did not say anything! (Nem mondtam semmit!)  - motyogtam mérgesen.

-          Okay, listen! (Oké, figyelj!)  Rather tell me, what you love to do! (Inkább azt mondd el nekem, mit szeretsz csinálni!) – Ettől még jobban zavarba jöttem, bár nem hittem, hogy ez lehetséges, de most jó értelemben, nem olyan szorongó, elbújnék értelemben. Megkérdezte valaha valaki azt, hogy mit szeretek csinálni? Nem igazán jut eszembe ilyesmi. Egy pillanatra az arcára néztem, és ő türelmes várakozással nézett rám. Zavartan nyeltem egyet, és lesütött szemmel, szégyenkezve bevallottam:

-          I don’t know. (Nem tudom.) – A sima szex sem volt mindig jó, és nehezen is mentem el legtöbbször. Persze ez vele olyan más, természetes, egyszerű. Kár volt szóba hoznom a témát. Felült, megfordult, és közelebb piszkálta a táskáját. Kibányászta belőle a Tabját, és a támlának dőlve kényelmesen elhelyezkedett. Rám nézett, és együtt érző szemekkel megszólalt.

-          We write a list! (Írunk egy listát!) – nem tudtam mire gondol pontosan, de a torkomban dobogott a szívem.

-          Okay - motyogtam zavartan, de nem tudtam mit mondjak. Belekezdett ő.

-          Handwork is okay? (Kézimunka rendben van?) – zavartan bólintottam, ő pedig pötyögött. – Smooth sex? (Sima sex?) Like yesterday? (Mint tegnap?) – erre hevesen bólogattam, és önkénytelenül mosolyogni kezdtem rá. Pötyögni kezdett, de végül ő is elmosolyodott. A tegnap este emlékére nyugalom töltött el. Hogyan lehetne előtte szégyenkezni valóm, egy ilyen szeretkezés után? Újra ébredezni kezdett bennem a nagymacska, aki tegnap este éjfekete pumaként jelezte, hogy ő itt az úr, ne is küzdjek ellene. Most játékos kistigris lett.

-          I want do it in the jakuzzi. – Vallottam be zavartan, de büszke voltam a bátorságomra.

-          But you hate in water! – mondta felemelt kezekkel, de elégedett mosollyal.

-          Yes, but I envied Jessica. (Igen, de irigyeltem Jessicát.) – mondtam magyarázatként, közben szégyenemben elöntött a forróság. Nem hiszem el, hogy ez bevallom. Rosszlánynak éreztem magam tőle, ami jó érzés volt, de még mindig inkább a szorongó énem dominált.

-          I don’t want to be you jealous, (Nem akarom, hogy féltékeny legyél,) but I sucking her boobs (de szopogattam a mellét), and I fucked her in ass too. (és seggbe is dugtam) – Részletezte az arcomat lesve, hogyan reagálok, komisz mosollyal. Valójában én is vágytam erre, valahol mélyen magamban. De nem mindig jó nekünk, amiről álmodozunk. Viszont, ha arra gondolok, hogy velem csinálja ezeket, és én élvezem, iszonyatosan beindulok, minden porcikám összerezdül. Mennyi az esélye annak, hogy vele ezt is élvezném?

-          Just smooth sex in jakuzzi? (Csak sima szex a jakuzziban?) – kérdeztem félénken.

-          Okay, I want just clarified. ( Oké, csak tisztázni akartam.)- mondta tettetett közönnyel, de a szája szélén ott volt egy önelégült mosoly. Azt hiszem, hogy akaratom ellenére teljesen benedvesedtem. Aztán megadta a kegyelemdöfést is, amitől nem voltam képes leplezni izgalmamat. Mintha a bevásárló listát állította volna össze úgy beszélt, és csak úgy mellékesen megemlítette:– Anyway if you want in ass, I do it great! (Mindenesetre, ha szeretnéd seggbe, én azt remekül csinálom!) I know exactly, what will be good! (Pontosan tudom, mitől lesz jó!) So far, all the women loved it when I do it! (Eddig, minden nő imádta, ha csinálom!) – Valamiért az egész testem lázban égett a gondolatra, és önkénytelenül nyeltem egy nagyon. Josh önelégülten nézett rám. – Give me a chance! – mondta játékosan, és a Tabot letéve felém hajolt, hogy megcsókoljon.

-          No! Never! (Nem! Soha!)- mondtam kéjes mosollyal, de a testem már alig várta, hogy megcsókoljon már, sőt többet.

-          Never say never! (Soha nem mondd, hogy soha!) – mondta vágyakozó mosollyal, és megcsókolt.

Iszonyatos vágyat éreztem iránta, és ő is irántam, ez egyértelmű volt, amikor átkarolt, és hozzám simult, keményen szorult a combomhoz a szerszáma. Aztán gondolt egyet, és eltávolodott tőlem, majd villámgyorsan vetkőzni kezdett, és egy pillanattal később már az én ruháimat szedte le rólam. Minden érintésénél összerezdültem. Hogy csinálja ezt velem? A karomnál fogva jelezte, hogy keljek fel, amikor már meztelen voltam, felemelkedtem, és térdelve vártam mit akar. Könnyedén pillanatok alatt hátához tette a párnáját, és kényelmesen ráfeküdt, majd magához húzott. Nem mondtam, hogy azt sem szeretem, ha én vagyok felül? Meg kéne mondanom neki, de nem tudtam hogyan. Tétovaságomba tettem, amit vár tőlem, és az ölébe ültem. Ő nem siettetett, nem tett semmit, csak a hátamat simogatta, újra és szenvedélyesen csókolózott velem. Percek kellettek hozzá, hogy ne remegjek, és ne akarjak menekülni, mire végre biztonságban éreztem magam így. Megérezhette a nyugalmamat, mert megfogta mind a két combomat, és minden segítség nélkül, óvatosan megtalálta a péniszével az utat a bejárathoz. Én, legnagyobb meglepetésemre, annyira nedves voltam, hogy nem volt akadálya, hogy belém hatoljon, amit ő a következő pillanatban nagyon lassan meg is tett. Még eszembe jutott, hogy szólnom kéne neki, hogy én ezt nem szeretem, de aztán úgy belefeledkeztem az érzésbe, hogy bennem van, hogy el is felejtettem ezt a szándékomat. Sőt kicsit később azt is, hogy én ezt nem szeretem. Óvatosan szinte milliméterenként nyomult beljebb, pedig az út könnyed volt, és akadálytalan. De nekem ezt a lassúság kellett ahhoz, hogy a testem leküzdje a menekülési reflexét. Hogy a bevésődött rosszérzések helyét átvegyék az új érzések. Hogy megtanulja az agyam, hogy igenis van jó szex, és nem kell egy csepp fájdalmat sem érezni egy jó partnerrel. Nem kellett sok, még félig sem lehetett bennem, amikor először kielégített. Úgy karolt át, mintha a támaszom akarna lenni. Még háromszor mentem el, mire ő is elengedte magát. Akkor jöttem rá, hogy én gyakorlatilag nem is mozogtam, pedig én voltam felül. Mindent ő csinált. Az orgazmus, amikor ő is átélte valahogy hatványaira emelkedett, valahogy az ő izgalma meghatványozta az enyémet. Amikor végeztünk, és csak lihegve feküdtünk összebújva, arra gondoltam, hogy ennyit arról, hogy én ezt nem szeretem.

A reggelit ő csinálta: müzli. Hát igen, „főzni” tudni kell, még müzlit is. És ha valaki azt hinné, hogy magokat pirított, vagy ilyesmi, akkor téved. Zacskó kibont, bele a tej, aztán jó napot! De persze megdicsértem, hogy nagyon jól „főz”.

Telefonálgatott, és arra jutott, hogy vissza kell mennie Los Angelesbe jövő héten, ezért hívhattam Eve-t, hogy jövő hét szombat buli.

Kitalálta, hogy kell nekem egy fürdőruha, erre pedig a legalkalmasabb helynek egy Lakewood Center nevű helyet tűzött ki célul, ami tőlünk 11,2 mérföldre, pontosabban majd 18 kilométerre volt. Úgyhogy újra kocsiba be, és irány a pláza. 28 perc alatt értük el a célunk, mert meglehetősen nagy volt a forgalom. Röpke két óra nézelődés után, kiegyeztünk egy testszínű tankiniben, ez az egy volt, ami mindkettőnknek tetszett. Ha már ott voltunk be is dobtunk egy kis gyorskaját, aztán visszafelé irány a part.

Amikor otthon ő is átvette a piros fekete fürdőnadrágját, készen álltunk meghódítani az óceánt. Én rettegtem, és ezen ő jót szórakozott. A parton álltam, és csak bokáig álltam bele a folyton ki- be csapkodó hullámokba. Egyszer csak elfutott fel a házba, nem értettem, hogy miért. Én addig maradtam a tűző napon, a vízben. Gondoltam, hogy ráérek után menni, ha nem jön egy óra múlva se. Addig a vizet bámultam, ami óriási tömegével zúgolódott előttem. Kisvártatva visszatért egy fehér tubussal, és egy jó nagy adag fehér krémet nyomott a tenyerébe, és gondosan bekenegetett vele, mindenhol. Utána én kentem be őt, és a hideg krém, a simogatás, és a tengerpart kifejezetten jó hatással volt a libidónkra. Végül tekintettel voltunk a körülöttünk fürdőző emberekre, és nem estünk egymásnak azonnal. Aztán fogta magát, és belevetette magát a habokba. Én csak ott álltam ott, de ő hívogatott. Én nem mertem bemenni, erre ő mosolyogva kijött értem, felkapott a karjába, és bevitt a vízbe, egészen addig, amíg már a mellkasáig ért a víz. Ott elengedett, és nevetve levakart magáról, pedig nem akartam hagyni. Meglepve tapasztaltam, hogy nem süllyedek el úgy, mint egy édesvízben. Érdekes felfedezés volt.

Egészen napnyugtáig a parton meg a vízben voltunk, és csak inni mentünk fel néha, mert elviselhetetlen volt a hőség. Az éhség miatt mentünk haza így is. Josh megint elővette a szakácstudományát, és valami tésztát főzött ki, ráöntve egy üveg paradicsomszósz, maga volt a tökély. Éhes ember nem válogat, nem igaz? Az meg, hogy így el vagyok kényeztetve, hogy se főznöm, se pakolnom, semmit nem kell, elképesztő érzés. Imádtam nézni, ahogy a konyhába ügyködik, mindig olyan arcot vág, mintha épp a gordiuszi csomót készülne kicsomózni.

Vacsora után popcornt pattogtatott, és elheveredtünk a házimozi rendszer előtti kanapén. Nem volt hajlandó elmondani, hogy mit nézünk, ezért izgatottan vártam. Huncutul nevetett, amikor berakta a filmet, leült mellém. Kiválasztotta a magyar feliratot, bár fogalmam sincs olyat hogyan szerzett, de jól nevettem magamban azon, hogy mennyire édes. Vártam, hogy elkezdődjön, de ő állandóan leállítgatta a felvételt, hogy tudom-e már melyik film, pedig épp csak egy logó tűnt fel. Már azon gondolkodtam, hogy az ő valamelyik filmjét nézzük meg. Végül a századik leállítás után rájöttem, hogy a Moulin Rouge-t nézzük meg. Jó kis meglepetés volt, és örültem neki, hogy ilyen figyelmes, és emlékezett, hogy ezt mondtam kedvenc filmemnek. A filmnek mind mindig, most is volt számomra mondanivalója. A szerelem túlmutat féltékenységen, és a társadalomban elfoglalt helyünkön, áthidal minden időt és távolságot, és örökké megmarad, még akkor is, ha a másik már nem él. A szitáros, és a kurtizán szerelme számomra az a történet, amivel nem tudok betelni.

Amikor vége lett, a meghatottan hallgattuk a végcím zenét. Valahogy benne volt a levegőben a kérdés, hogy mi lesz velünk. Láttam rajta, hogy ezen gondolkodik ő is. Mi is így végezzük majd? Vagy mindent feladunk, és összehozunk egy cuki kertvárosi családi életet? A kapcsolatunk kivitelezhetetlen zsákutca, egy csoda, ami a születése pillanatában halálra van ítélve. Éreztem, ahogy rám néz, és engem bámul, én meg a képernyőn futó betűket bámultam. Nem merek ránézni, nem akarok erről beszélni, mert túlságosan fáj. Végül felállt, és kivitte szó nélkül a tálat, amiben a popcorn volt. Ha ő akar erről beszélni, akkor muszáj lesz beszélnem vele. Nem akarom, hogy ez szálka legyen a kapcsolatunkban. Kimentem hát utána, és ő éppen pakolta be a mosogatógépbe az edényeket. Segítettem neki, és a tekintetünk találkozott, de ő az edénypakolással babrált.

-          It was great film. No? (Remek film volt, nem?) – próbáltam szóra bízni

-          Yes! (Igen!)– mondta elgondolkodón.

-          It was too romantic?  (Túl romantikus volt?)

-          It’s a tragedy. (Ez egy tragédia.)– mosolyogni próbált közben, de nem ment neki. Mi a fene van vele? A pasik az ilyesmire érzéketlenek szoktak lenni. Nekik nincs mögöttes tartalom, meg elgondolkodás. Ő csak azt értik, amit látnak, a többi hidegen hagyja őket.

-          It’s romnatic! (Ez romnatikus!)– ismételtem meg halkan, mintha vigasztalni próbálnám. Rám nézett, és a pultnak dőlve rázta a fejét.

-          The girl died! What in this the romantic? (A lány meghal! Mi ebben a romantika?)

-          Every! (Minden!) The boy give to her hope, dreams, and true love. (A fiú reményt, álmokat és igaz szerelmet adott a lánynak.) She was happy, and free before her died. (Aki boldog volt, és szabad a halála előtt.) Every girl is a courtesan, so long wait for the true love. (Minden lány egy kurtizán, ameddig az igaz szerelemre vár.) Who really love someone, that will be really women. (Akit igazán szeretnek, az lesz igazi nő.) The other stay courtesan. (A többi marad kurtizán.) Every girl wanna be a women, and not a marionette. (Minden lány nő szeretne lenni, és nem egy marionett.) It’s the meaning of life: You love, and be loved return. (Ez az élet értelme: Szeress, és szeressenek viszont.)

-          But the reallity is different. (De a valóság más.) – mondta a gondolataiból felrázva magát. Ezt csinálja egy pasi. Észérveket keres, és elnyomja, amit egy nő csak úgy hív: Érzés.

-          I’m happy with you! (Boldog vagyok veled!)You love me, and it’s a true love, because I feel myself like a really women. (Te szeretsz engem, és ez egy igaz szerelem, mert úgy érzem magam, mint egy igazi nő.) With all my heart love you. (Teljes szívemből szeretlek.) Rather I died now than the feeling go away. (Inkább meghalok most, minthogy ez az érzés elmúljon.)

-          I can’t survive, if I lose you! (Nem élem túl, ha elveszítelek!) - a lehető legkomolyabban mondta, mélyen a szemembe nézve. Szinte már segélykiáltásnak, vagy könyörgésnek is jó lett volna.

-          You say: „The reallity is different.” (Te mondtad: „A valóság más.”) In real in everyday is not an activity is the true love. (A valóságban a hétköznapokban nem egy tevékenység (egy aktív dolog) az igaz szerelem.) You find it, and enjoy it.( Megtalálod, élvezed.) After some time you wanna find an another goal. (Egy kis idő múlva akarsz találni egy másik célt.)

-          I’m tired. We can go to sleep? ( Fáradt vagyok. Mehetünk aludni?)- mondta elgyötört arccal, látszott, hogy nem akar erre gondolni többet.

-          You are the boy, with „ridiculous obsesson with love”? (Te vagy a fiú, a „nevetséges szerelembálványozással”?)– kérdeztem mosolyogva.

-          I don’t know. „Only you can save” me. I sleep on it! (Ne tudom! „Csak te tudsz megmenteni” Alszom rá egyet!) – mosolygott, és elindult felfelé.

Én halkan énekelni kezdtem. „Come what may, I will love you until my dying day”. (Ahogy csak lehet, szeretni foglak a halálom napjáig.) A lépcsőhöz érve hálás mosollyal visszafordult hozzám, de amint viszonoztam a mosolyát előre fordult, és ment tovább. Nagy levegőt vettem, és én is követtem őt nehéz szívvel. Felhőtlenül boldognak lenni jobb volt. Most is az akarok lenni, és nem érdekel a jövő. Akármit hozhat, még meg is halhatunk, mint Satine. Nem szabad, hogy arra menjen rá a kapcsolatunk, hogy folyton aggodalmaskodunk. Megfogadtam, hogy csak az számít, ami van, és minden percnek örülni fogok. És most az van, hogy előttem öltözik át pizsamára, és bújik az ágyba, amit még elnézegetnék egy darabig. Amint a fürdőből kijöttem hozzábújhatok, és érezhetem az illatát, és tapinthatom a bőrét. Most csak ez számít, minden mást nagy ívben letojok.