Új vágyak

Már reggel nagyon meleg volt, 5 óra elmúlt, mire hazaért Josh, és legnagyobb meglepetésemre ezt első kézből tudhattam, mert kopogott, és bejött a szobámba. Én nagyon álmos voltam akkor még, szinte csak egy pillanatra nyitottam ki a szemem, leszűrtem pár infót, aztán vissza is csuktam. Kialvatlan volt, és gondterhelt, de amikor hozzám bújt feltöltődött némiképp. Nem akartam faggatni, álmos is voltam, és nem is érdekelt. Ő ezért hálás volt, nem akart beszélni róla, el akarta felejteni. Nem tudtam felébreszteni az agyam, néha erőlködtem, de nem ment. Alfa állapotban lebegtem tovább. Amikor megpróbált megcsókolni, én elfordítottam az arcom, és az arcára adtam egy puszit csukott szemmel, majd a párnába temettem az arcom. Reggeli lehelet, édes! Lehet, hogy téged nem zavar, de engem igen. Így is már menekülnék a fürdőbe, mert izzadtság szagom is van. Ne hozzon kínos helyzetbe! /Hajnalba ekkora hőséget… érthetetlen. /Már szinte újra álomba szenderültem, amikor a nyakamba puszilgatott. Hát ő tudja, de én alszok. Ekkor az arcommal próbálkozott, azt puszilgatta, újra megpróbált megcsókolni, de szájra puszinál többet nem engedtem.

-          Let me sleep! (Hagyj aludni!)– nyöszörögtem álmosan. Erre nyafogó hangot adott ki, olyat, hogy „nemá, na, lécci, na” Én határozottam morogtam csukott szájjal, hogy: ü-ü.

Végül durcásan, mint egy óvodás hozzám vágta.

-          Then go back to sleep! (Akkor menj, aludj tovább!) – valamiért nem hittem, hogy ennyiben hagyja, de örültem, hogy még aludhatok.

A karomat simogatta lágyan, ami nagyon jól esett, de mély alvásba nem tudtam lemenni miatta, viszont fel sem tudtam ébredni. Azt hiszem ez feltűnt neki, hiszen bizonyos időközönként hevesen összerezdültem, nem engedett a tudatom aludni. Aztán valószínűleg ezt meg is unta, mert egyszer csak, ahogy az oldalamon feküdtem, fogta a pizsamanadrágomat, és lecibálta rólam, de csak a térdemig. Erőtlenül hagytam. Én még alszol, hé! Aztán a térdemnél megmarkolva a nadrágot, felhúzta azt. Mintha guggoltam volna, de persze feküdtem. Jaj, már most szexelni akar? Inkább dugta volna meg Jessicát, legalább most aludhatnék. Bár lehet az is megvolt…

Legnagyobb meglepetésemre nem dugni akart, vagyis biztosan majd azt is, de jelenleg mégis a nyelvét éreztem meg odalenn. Hosszú ideig csinálta lassan, és érzékien csak a nyelvével, néha a csiklómra tévedt, de aztán vissza a bejárathoz. A félálomból nem kerültem ki, de kellemes érzés volt, nagyon is. Ezt úgy elviselném sokáig, akár órákig is. Kicsit magasabb szinte került a tudatom, amikor a kezével is dolgozni kezdett, de a tudat, hogy teljes mértékben rábírhatom magam, hogy megbízom benne, és bármit tesz, az nekem jó hagyott újra lejjebb süllyedni. Lassan, komótosan, ritmusosan simogatott, hol a csiklómat, hogy a bejáratot. Amikor szinte észrevétlenül becsúsztatta az egyik úját, erős izgalom öntött el, de érdekes módon a mély tudatállapot nem szakadt meg egy pillanatra sem. Szinte masszírozta a hüvelyfalamat, aminek a vége sok nedvesség, és valami elképesztő nyugalmi állapot lett. Talán életemben még sosem voltam ilyen ellazult. Talán ezt megérezve merte megkockáztatni azt, hogy a fenekemet csókolgassa masszázs közben. Persze egy kicsit feszültebb lettem, de megnyugodva, hogy ennyi lesz, újra megnyugodtam. Talán túlságosan megbíztam benne, mert mégis „elárult”. A tudatállapotom már majdnem az éber állapotba emelkedett, amikor megéreztem a nyelvét a hátsó bejáraton. Nehéz döntés elé kerültem! Most állítsam le, vagy adjak neki egy esélyt. Nem volt rossz érzés, de küzdöttem a tudatalattimmal. Sőt nem hogy rossz érzés nem volt, a lassú tempó ellenére, vagy éppen azért erősödött az izgalmam. Nem dugta be a nyelvét sem, és talán ez adott újra bizalmat neki. Persze aggódtam, hogy pont ugyanolyan alattomosan tovább lép, mint ahogy ezt megtette, de az izgalmam fokozódásával az aggodalmam egyre alaptalanabbnak tűnt. Szinte másodpercek alatt megduplázódott a nedvességem mértéke. Szégyelltem, de jól esett, valahol motoszkált bennem, hogy mondom neki, hogy hagyja abba, de nem volt erőm kimondani.

Eléggé meglepett, amikor ő ezt a nedvességet kihasználva előbb két, majd három, majd már a negyedik ujját próbálta becsúsztatni, amikor megfeszültem, hogy ez már elég lesz. Viszont a három ujjal hirtelen eszeveszett tempóban ujjazni kezdett. Talán 3 másodperc sem telt el, mire a csúcsra jutottam. A párnába temetve az arcom, fuldokoltam a gyönyörben. Ugyanezt párszor megismételte egy-egy hosszabb szünet után, minden alkalommal ugyanaz volt a hatás: gyors és heves orgazmus. Bár a tudatalattim továbbra is hevesen tiltakozott az anális élmény ellen, most az egyszer élveztem igazán a „hagyd magam, előbb szabadulsz” elvemet. És nem akartam minél előbb szabadulni. Ezt receptre kérném, minden nap, naponta minimum háromszor. Ja, és csak tőle! Természetesen!

Végül elengedett odalent, és mellém bújt. Most tűnt csak fel, hogy az egyik kezével végig fogta a pizsamanadrágomat. Khm… érdekes… nem is próbáltam meg „menekülni”. Hagyott volna? Hm… Szeretném azt hinni, hogy igen. Emiatt aggódni kezdtem egy kicsit. Amikor mellém simult, simogatni kezdte a hajamat, és megkérdezte lágyan.

-          You wan’t to sleep still? (Még mindig aludni szeretnél?) – a still-t kihangsúlyozta, talán nem is itt van a helye a mondatban, de ő nyomatékosítani akarta. Még mindig aludni szeretnék igen. De nem tudom figyelmen kívül hagyni őt, meg az a pár kellemes pillanatot, amit okozott nekem. Valójában úgy éreztem, hogy eléggé meggyötörte a hüvelyemet már, de a szex gondolatára mégis újult izgalommal összehúzódott.

-          No! – mosolyogtam a párnámba csukott szemmel. Szinte éreztem, ahogy elmosolyodik.

Ahogy átölelt a karunk összesimult, és ez olyan meghitt, kellemes érzés volt. Nem tudom, hogyan csinálta pontosan, de egy mozdulattal sikerült leszednie rólam a nadrágomat, és az ölébe fordítania. A teste a lábam közé kerül, és ekkor tűnt fel, hogy nincs már rajta alsónadrág sem. Terpeszben térdelt, és az én csípőm a combjain volt, úgy feküdtem háton. Ekkor vette le a pólóját, és a szemében csillogó vággyal mért végig, miközben az én pizsama felsőmtől megszabadított. Csókolgatott, ahol ért, és én is próbáltam ezt viszonozni. A nyakamat csókolgattam, amikor megfogta magát odalenn, és becsúsztatta. Olyan érzés volt, mintha nem hús és vér lennék, hanem részecskék sokasága, amit csak ő tart egyben. Természetes, könnyed, jóleső érzés volt, és ami a legfontosabb, teljesen fájdalom mentem. Mennyivel másabb úgy szexelni, hogy szinte szétvet a vágy. Összehasonlíthatatlanul jobb. Mondhatni minőség toronyugrás. Ó Josh, hogy a frászban voltál eddig? Mindegy, a lényeg, hogy itt vagy. Apró mozgásokba kezdett, amit néha tört meg csak. Az ágyon kellett csúsznia, hogy jobban belém tudjon hatolni, majd elengedte magát, és inkább engem húzott maga felé. Ahogy egyre mélyebb hatolt éreztem, hogy már olyan mélységekbe jut, ahol már drasztikus emelkedésbe szokott emelkedni a rosszul eső mozdulatok száma. És semmi. Olyan könnyedén siklott egyre beljebb, hogy már azt hittem sosem áll meg, és magamban mondtam is, hogy ne álljon meg. Nem volt meg az a pont, ahol már a sérülések elkerülése érdekében, csak a becsapódást próbálom enyhíteni. Josh ekkor felemelkedett, és ezzel még feljebb került. Zavarba jöttem ugyan a tudattól, hogy néz engem, de álltam a tekintetét. Végül becsukta a szemét, és arca gyönyör telien eltorzult. Elmosolyodtam ezen, és inkább én is becsuktam a szemem megadóan. Tudom, hogy azért csinálta, mert látta, hogy zavarban vagyok. Istenem… ez a pasi egyszerűen… nem voltam soha hívő, de most percenként adtam magamban hálát istennek, hogy ezt átélhetem vele. Aztán elérkezett egy pont, ahol már csak ezt a hálát éreztem, majd elhomályosult a világ.  Most forduld velem elő életemben először, hogy meg kellett állnom, hogy na adjak ki hangot közben. Egy apró nyögés azért a csúcson kiszakadt volna belőlem, de én nem hagytam.

Amikor egy kis szünet után újra keményen ostromolni kezdte a medencémet, újra hamar extázisos állapotba estem. Kinyitottam a szemem, és lebukott, mert engem nézett, ezért elnevette magát, és újra inkább hozzám bújt, és csókolgatott. Pont a mellem lenne neki kézre, de gondosan kikerülte őket, amit kedves gesztusnak tartottam. Egyszer csak váratlanul azt éreztem, hogy egy ujj hozzám ér… hátul…. Ott végem volt! Azonnal sokkot kaptam, bekattant az agyam, és mint az őrült feltápászkodtam, kihúztam magamból, és az ágy legtávolabb eső pontjára kuporodtam.  Én nem fogom hátulról csinálni többet, és nem kényszeríthet rá. Nem szültem még, de nincs az a szülési fájdalom, ami felér egy rossz anállal. Nem, nem, nem és nem!

Azon kaptam magam, hogy ülő magzatpózba gubózva reszketek. Mégis mit művelek? Azért ezt talán egy csöppet túlreagálom. Jézusom, nem merek Joshra nézni… Valószínűleg nem akart mást, csak kényeztetni, és nem tudhatta, hogy ez sem fér bele nekem. Biztos az előtte történt dolgokból kiindulva azt gondolta, hogy szeretem az ilyesmit. Nekem kellett volna egyértelműnek lennem, és megmondani neki, hogy itt a határ, és nincs tovább. Na bakker… Félve mégis ránéztem. A döbbenettől tátva maradt szájjal nézett rám, álló szerszámmal, az ágyon térdelve. Amikor életjelet látott rajtam, egy kicsit megkönnyebbült, és észrevette, hogy be kell csuknia a száját. Nem mert felém közeledni, félve kérdezte meg, szinte alig hallhatóan:

-          Are you okay? (Rendben vagy?) – már mindig remegtem, de megpróbáltam úgy tenni, mintha elmúlt volna.

-          Yes! (Igen!) – mosolyogni is próbáltam, de nem ment túl jól. Elöntött a szégyenérzet. – Sorry! (Sajnálom!)

-          Wowowo! – utasított lágyan rendre, jelezve, hogy nem úgy van az, ez nem az én hibám. – I understood… You don’t like in ass. (Megértettem… nem szereted seggbe.) – nem esett jól, hogy ilyen obszcénul beszél az én egyik testrészemről. – But if you tell me, I stop it! (De ha mondod, abbahagyom!)- szánakozó pillantással néztem rá. Tudtam, hogy ez nem neki szól, legalábbis nem miatta. Ő meg nem akart ilyennek látni, és azon gondolkodott, hogyan oldja meg a szituációt.

-          I know… (Tudom…) – nem igazán tudom mit és hogyan mondjam neki.

-          I’m just trying to figure out what you want. (Én csak próbálom kitalálni mit szeretnél.) I… just touch it! (Csak megérintettem!)- mentegetőzött zavartan. Próbált megnyugtatni, és szerettem volna a kedvében járni, és megnyugodni, de még mindig hevesen zakatolt a szívem, és reszkettek a végtagjaim. Ez már paranoia! Komolyan nem értem magam. Most jön ki rajtam minden elfojtott érzelem? Pont most? Amikor végre olyan embert találtam, aki nem olyan pöcs az ágyban, mint a többi. És én most omlok össze? Vicc, komolyan! Aztán arra gondoltam, hogy talán ez nem véletlen. Talán annyira megnyíltam neki, hogy a magamba temetett érzelmeimet is képes vagyok kimutatni neki. Nem vagyok büszke ezekre az érzelmekre, de bennem vannak. És attól egy érzelem nem fog elmúlni, hogyha mélyre nyomjuk. Azon kívül tény és való, hogy nagyon jól esett, hogy ilyen megértően, és türelmesen bánik velem. Pedig elég nehéz eset vagyok.

-          I… (Én)- dadogtam neki, nem tudtam hogy mondjam el neki amit érzek. Az érzésekről beszélni a legnehezebb, főleg egy idegen nyelven - … try (próbálom) … trust (bízni) … in you (benned)… I wanna trust in you! (Bízni akarok benned!) I… - próbáltam tovább magyarázni.

-          Okay! – búgta lágy hangon, és kedvesen mosolygott. Közelebb kúszott hozzám óvatosan közeledett, nehogy megint átlépjen valami hülye határt nálam. Aztán, amikor odaért hozzám, oldalról átölelt, és én viszonoztam ezt neki.

-          So good to be with you! (Olyan jó veled lenni!) – vallottam be magamnak is a tényt.

-          I need you! (Szükségem van rád!)– fakadt ki belőle, és a nyakamhoz bújt.

-          I need you too… - Nem tudtam pontosan hogyan mondják, de megértette, hogy azt akarom mondani, hogy nekem is szüksége van rá.

Bár még fogat mindig nem mostam reggel, de most hagytam kibontakozni az általa kezdeményezett csókot. Bizony nem egyszerű azokkal az érzésekkel bánni, amit kivált belőlem. Persze ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen. A csókból hamarosan újra kibontakozott a szeretkezés, és mindketten csak arra vágytunk, hogy térjen vissza az az állapot, ami előtte volt köztünk. Az izgalom könnyen visszatért, és a nyugalom is apránként sikerrel járt. Maradtunk az ágy végében, mindketten ülő helyzetben voltunk, és a hátamat a falnak feszítve tett magáévá. Iszonyatosan jó volt, élveztem minden érintését, és mozdulatát. Hanem az orgazmus előtt 2,1 tizedmásodperccel megszólalt: „Camon! (Gyerünk!) Enjoy it! (Élvezd!) Go away! (Menj el!) Feel my dick! (Érezd a farkam!)” Ettől valahogy elmúlt a varázs, és teljesen elmúlt a vágy. Tompán néztem, ahogy elmegy, és beleremeg az orgazmusába.

Eltelt pár perc, amíg észrevette, hogy valami nem oké velem, és én mindent megtettem, hogy leplezzem, de átlátott rajtam. Hogy csinálja ezt? Ennyire nem lehet a csalódottság az arcomra írva. Vagy mégis?

-          Okay! – megadtam magam a néma vallatásnak. – Disorder me (Zavar engem)… this (ez a)… speech (beszéd) – raktam össze nagy nehezen.

-          What? (Mi?) – nevetve temette az arcát a vállamba. – You are soo… (Te olyan…)- sok minden megfordulhatott a fejében. Katasztrofális, kriminális, korlátolt, zűrös, gátlásos, nehéz eset, sőt még a nem normális is. De aztán rám nézett, és kedves arccal azt mondta: - …soo sweet! (Olyan aranyos vagy!) I promise, I did no speak! ( Megígérem, nem szólalok meg!) – Azzal újra csókolózni kezdett! Kisvártatva éreztem, hogy a csiklómhoz nyúl, és eleve feszes tempóban, de még azt is egyre fokozva izgatni kezdte azt. Bár mát elment, némi merevség még maradt benne, és kihasználta gondolom, hogy ilyenkor teljesen érzéketlen a szerszáma, és apró döfő mozdulatokat végzett vele, éppen csak, hogy a fontos pontokat ingerelje. Eleinte kinevettem, hogy mit szeretne most már, hiszen elment, de a mosoly hamar lefagyott az arcomról, és a helyét a zavart izgalom vette át. Te jó ég! Honnan jött ez a srác? A Marsról? Miközben elmentem csókolóztunk, és nekem az volt az érzésem, hogy csak ez a csók tart még a földön, különben elszállnék, és sose jönnék vissza. Ki az, aki ezt megteszi valakiért? Gyanítom ez még csak eszébe sem jut senkinek, nemhogy meg is tegye. Óriási!

Természetesen várnunk kellett még egy napot, hogy lemehessünk a partra. Én mondjuk nem bántam annyira, mert nem tudom ott mi vár rám, ezért igyekeztem minél később átélni. Az ok, amiért nem tudtunk menni, természetesen Simon volt, aki elmondta Josh terveit Jessicának. Komolyan nem tudnak rólunk leszállni? Ha én lennék a helyébe, mindkettőt elküldeném melegebb éghajlatra, és kész. Ne szórakozzanak itt! Vicc az egész!

Megmutattam Joshnak még, hogy Eve mennyi mindent adott nekem, és ő elismerően mosolygott. Bizonygatva mondta, hogy nemsokára elmegyünk a parti házba, de még el kell intéznie pár dolgot. Visszakérte a telefonját, és magamra hagyott.

Közben hívott Eve, de én nem tudtam neki semmi jót mondani, hiszen nem tudtam mikor megyünk. Megbeszéltük, hogyha tudok valamit, felhívom, de legkésőbb holnap este 9 kor találkozunk, mert életem legnagyobb bulija vár rám. Nem volt kedvem bulizni, és ki is öregedtem már az ereszd el a hajam partikból. De jobb volt, mint a négy fal között, halálra unni magam a bizonytalanságban. Az új telefonomra telepítgettem minden szükséges dolgot, ezzel kis híján a Tab feleslegesség vált, de persze még voltak rajta nélkülözhetetlen játékok, és ott kényelmesebb volt írnom az útinaplót is, mert a telefon billentyűzete kicsi volt, ezért gyakran félreütöttem, és úgy tízszer tovább tartott volna leírni egy mondatot, mint így a Tableten.

Újabb magányos este… jó lenne megint vele tölteni az éjszakákat, összebújni, meg ilyesmi.