Főszerep az élet filmjében

Ébresztőt állítottam, hogy ne aludjak el és egy kicsit előbb be tudjak menni, beszélgetni Nolannal. Kíváncsi voltam, hogy miért olyan zavarodott és szomorú. Muszáj kiszednem belőle, bármi áron és ez most már az ő érdeke is. Ez már nem csak Josh ügye, vagy az én ügyem, hanem Nolan ügye is. Ha nem járok a végére a dolgoknak minél előbb, akkor kifutok az időből és teljesen feleslegesen rángattam bele ezt a szegény ki színészpalántát. Igazából rettegek attól, hogy mi fog kiderülni. Ha beigazolódik a gyanú, akkor mit csinálok? És ha nem igaz, az sem jobb, mert akkor kiderülne, hogy Josh hazudott és valóban nem lenne más, csak egy lecsúszott drogos, akit gyötörnek a tévképzetei.

Amikor beértem, akkor arra értem oda, hogy Nolan a pultra dőlve alszik a karjait használva párnának. Amint odaértem hozzá pár méterre, felriadt. Ezt nem hiszem, hogy először csinálja, mert rutinosan úgy tett, mintha csak nézett volna valami érdekeset a pult mintázatában, teljesen képben volt.

-          Hi Ajna! It's a little early yet! (Szia Ajna! Egy kicsit még korán van!)

-          I know, I wanna talt to you! (Tudom, beszélni szeretnék veled!)

-          Great! (Remek!) – mondta elkomorodó arccal.

-          Wath happend with Simon? (Mi történt Simonnal?)

-          And if I don’t want to talk about this? (És ha én nem akarok erről beszélni?)

-          But it would be important! (Pedig ez fontos lenne!) – néztem rá meggyőző tekintettel.

-          Why? (Miért?)

-          I need to know! (Tudnom kell!) Did he do something? (Tett valamit?) Something that was not right? (Valamit, ami nem volt helyes?)

-          Maybe… (Talán…)

-          You record it? (Felvetted?)

-          Ye… (Igen…)

-          You show me that? (Megmutatod nekem?) – sóhajtott egy nagyon. Nem tudta és mire vagyok kíváncsi és azt hiszem, hogy még várt valamire.

-          If… (Ha…) don’t call me not today…(nem hív ma sem…) Maybe… (Talán…) then in the evening I go to you (akkor majd este átmegyek hozzátok.)

-          Thanks! – mondtam aggódva, de egy bíztató mosolyt magamra erőltetve. Szóval azt várja, hogy hívja fel Simon… Ez nem jelent jót!

„My Little Gift, once I loved you, that’s right. But it’s don’t breack, I love now and forever.  You mean a lot to me, to much. I believe that you are the one who I waited. You are important for me. I need your help, it’s true… But I need your love too! You miss me! Do not say goodbye! We'll be together again! I promise! I love you more than anything in the world!

Your Blue Angel”

Édes keserű érzés volt ez. Hát szeret… legalább annyira, mint én őt? De ott van Byron… Bár úgy mentem bele a kapcsolatunkba, hogy Joshal lezártam mindent, de tudtam, hogy őt szeretem. Byron olyan dolgokat mutat meg nekem, amire szükségem volt… egy 18 éves lényt, aki nem csak ugyanolyan hévvel képes szeretni, de türelme és kitartása is van, ami kevés korabeliről mondható el. Az élete, a hite, az életereje… Ilyen szempontból mondhatni, hogy Josh ellentéte. Josh elfelejtett hinni és feladta a küzdelmet és én voltam az, akinek az életenergiájából táplálkozott. Ezzel nem is volt gondom, amíg voltak tartalékaim. Aztán jött Byron, aki engem tölt fel azzal az energiával, amit Josh elszívott. Érdekes megközelítés, ugyanakkor így van. Byron nélkül nem menne. Persze nem használhatom ki őt, hiszen így is épp elég baja van, nem hogy még egy szívtipró is az útjába álljon. Komolyan nem értem, hogy hogyan lehet ennyi szörnyűséget kibírni. Ha nekem bárkim is meghalt volna, azok közül, akiket igazán szeretek és a családomnak tekintek, főleg gyerekként, akkor százszor defektesebb lennék, mint most. Nem olyan életigenlő, mint Byron. Jóval szegényebb lennék, ha nem ismertem volna meg őt. De mit kezdjek vele? És hova tegyem Josht? Nem lehet mind a kettőt megtartani valahogy? Persze viccelek… Még a gondolatra is elmosolyodtam.

Tudtam viszont, hogy két szék között állok tétlenül és mindegyik veszélyes az üldögélésre, így szinte biztos, hogy addig töprengek itt, míg nem a két szék közé esek. Nem azon kell gondolkodnom, hogy melyikkel legyek, hanem azon, hogy melyikkel töltsem el ezt a kb 2-3 hetet, ami még vissza van. Persze ha nem lennének bonyodalmak, akkor nyílván Josh választanám, de mint mindig most is úgy áll a helyzet: Amire nem vágyunk az ölünkbe pottyan, amire vágyunk, pedig elérhetetlenek tűnik és csak nagy erőfeszítések, sőt áldozatok árán szerezhető meg.

Munka után elmeséltem Ívinek, hogy mi újság Nolannal és azonnal fel is hívta, amint vázoltam neki a tényállást.

-          Na de jó, hogy felhívtam! Nem akart átjönni! Még várni akart! De én megígértem neki, hogyha átjön, akkor megpróbáljuk elérni Simont mi.

-          Miért tennénk ilyet?

-          Mert csak akkor hajlandó megmutatni a felvételt, ha már biztos, hogy Simon átverte.

-          Hát, ha már a gyanú felmerül, akkor biztos!

-          Mi van, ha azt csinálta, amit Joshhal?

-          Josh filmsztár lett, nem?

-          Minden bizonnyal Josh anyjának köszönhető ez a tény…

-          Ő is lefeküdt volna Simonnal?

-          Te beteg vagy?

-          Én? Nem miattam beszélünk fiúkat megerőszakoló férfiakról! Akár valóság, akár agyrém, mindenesetre az, hogy ezzel egyáltalán foglalkoznunk kell, mutatja, hogy az emberi elmében vannak kitörölhetetlen sötét foltok, amik időről időre előtörnek. Be kellene ismernünk végre: Állatok vagyunk! Szeretettel és gyengéden gondoskodunk a hozzánk közel állókhoz, de van, ami kihozza belőlünk a vadállatot.

-          Na, jó! Ezt most fejezd be! – felállt Ívi és ott hagyott. Pedig én ezt nem negatív dologként mondtam. Csak úgy, mint Byron… elfogadja, hogy mind meghalunk, pont ezért becsüli meg az életet. Valami ilyesmit akartam. Elfogadni, hogy állatok vagyunk, hogy becsülni tudjuk az emberi tetteket.

Nem sokkal később csöngettek, Ívi nyitott ajtót és beengedte az illetőt. Én meg voltam győződve róla, hogy Nolan az, de aztán a szobaajtóm kilépve mégis Byron arcát láttam felderülni.

-          Hi sweety! (Szia édes!) – búgta

-          Hi Byron! Why are you here? (Szia Byron! Miért vagy te itt?)

-          I can not be here? (Nem lehetek itt?)

-          Today I'm busy! I’m sorry! (Ma elfoglalt vagyok! Sajnálom!)

-          When I do I incorporate the calendar? (Én mikor kerülök bele a naptáradba?)

-          Tomorrow! After working! Good? (Holnap! Munka után! Jó?)

-          Yes…  (Igen…) – sóhajtott nagyot kedvetlenül.

Még nem ment el, állt az ajtóban. Nem tudtam mit mondani már neki, ezért inkább odamentem és megcsókoltam, hosszan és szenvedélyesen. Valójában egy kicsit bele is feledkeztem az érzésbe és ha nem ébresztett volna fel a tudatom, akkor valószínűleg becibálom a szobámba. Amikor végeztünk, akkor elbúgott egy „Hi”- t és elment.

A további várakozás Nolanra, még nehezebben ment. Újra és újra elolvastam Josh üzenetét, miközben ajkamon éreztem Byron iszonyatosan édes csókját. Mondd meg istenem, hogy mit tegyek? Melyik irányba haladjak? Válasszam azt, akiért küzdeni kell, hogy aztán mindent egy lapra kelljen feltennem, vagy élvezzem még Byron kényelmét? A fenébe… miért olyan nehéz ez? Mi alapján döntsek? Hirtelen felindulásból elővettem a Tabomat és pötyögni kezdtem.

Hi Josh!

I feel we will never be together again. Jessica will always be there. And… I too found someone else. You will be angry and bitter. Believe me, that's what I felt. I don’t want to suffer and cry. I love you, but it only hurts me. Take care of yourself!

Gift, for Everyone! Not just for You!”

Szia Josh!

Úgy érzem, mi soha többet nem leszünk együtt. Jessica mindig ott lesz. És… én is találtam valaki mást. Dühös leszel és keserű. Hidd el, ezt éreztem én is. Nem akarok szenvedni és sírni. Szeretlek, de ez csak bánt engem. Vigyázz magadra!

 Alig küldtem el az email, megállt az idő. Csak ültem az ágyamon és bámultam a semmibe. Akkor ocsudtam csak fel, amikor bekopogott Ívi, hogy megjött Nolan. Akkor már teljesen sötétben ültem. Furcsa dolog az idő… Aki vár valamire, annak lassan telik, ha élvezel valamit gyorsan telik, de ha valami igazán mélyet érzem, egyszerűen megáll.

Kimentem és láttam, hogy elővesz egy pendrive-ot. Ívi leülteti és hoz neki inni valót, de a pendrivot fél elvenni. Oda ültem mellé és megkérdeztem Ívi segítségével, hogy hogyan csinálta a felvételt. Azt felelte, hogy van egy olyan fényképező gépe, amin van kamera funkció és azt rejtette el a táskájában. Nem tudom, hogyan csinálta a felvételt, de hála égnek ő értett hozzá.

A következő lépésre léptünk, felhívtuk Simont. Nem vette fel, egyik számról sem, hagyta kicsörögni. Ismeretlen számot sem vett fel.  Ejnye és ha én valami fontos ember vagyok? Inkább lemondasz egy pár milcsiről, minthogy beszélt egy jövendőbeli tehetséggel? Végre megtört Nolan és beszélni kezdett. Miután megbizonyosodott róla huszadszor is, hogy bármi lesz is a felvételen nem nézzük le, elindította a felvételt a Tv-n.

A találkozás egy kávézóban kezdődött. Nem történt semmi, csak Simon elmondta, hogy szeretné, ha megmutatná, mit tud. A srác összeszedte minden tudását és a felvétel következő, elég hosszú része az, ahogy a srác előad, Simon meg instrukciókat ad és utána dicséri, de a kamerán látszik, hogy amikor Nolan nem figyel, unottan ül. Aztán egy érdekes beszélgetés kezdődött, Ívi egységenként megállította és fordított.  Röviden annyi, hogy Simon kifejtette, hogy Nolanban lát fantáziát és szeretné, ha összebarátkoznának. Nolan persze örömmel bólogatott erre. Simon rendelt valami erőset, amivel koccintottak. Simon beszéltette Nolant, hogy milyen filmekben tudná magát elképzelni, amivel Nolan el volt foglalva annyira, hogy fel sem tűnt neki, hogy még vagy 4 kört megisznak. Csak lelkesen magyarázott. Simon barátságos volt, de mindvégig távolságtartó, ezt az érzést keltve az emberben, hogy még nincs teljesen meggyőzve. Ezért Nolan tepert, amennyire csak tudott. Aztán Nolan megállította a felvételt és megkérdezte, hogy szerinte itt mit gondol Simon és hogy mi hogy viselkedtünk volna. Ívi válaszolt valami megnyugtatót helyettem, úgyhogy jöhetett a következő rész. Amint elindult a felvétel Ívi sokat mondó pillantással rám nézett, aggódott, hiszen nagyon ideges a srác. Itt valami nagyon el fog romlani.

Ezután az iszogatás után Sinom nagy lépést tett. Nolan karját megérintve meghívta magához, hogy ott folytassák a csevegést. Nem hittem a fülemnek, de a házba hívta… a Mullhollander drive-i házba. Hm… Talán már tényleg azt érzi, hogy teljhatalma van. Miután megnyugtattuk, hogy mi is elmentünk volna a leendő menedzserünkkel haza, eltelt a csendes utazás. A következő helyszín Simon egyik szobája volt. Amint beléptek Nolant itallal kínálta és megint hosszú beszélgetések következtek. Nem vágtunk közbe, nem tekertünk bele, mert tudni akartuk, hogyan csinálja. Biztosan lesz majd még más is, miért feszengene a srác, ha nem történik ezután semmi, hiszen ebbe eddig nincs semmi érdekes. Aztán Simon megkérdezi, hogy iszik – e még, Nolan igent mondd és a kamerát, vagyis a táskáját a dohányzó asztalon hagyja, hogy jobban lehessen őket lát és kimegy a mosdóba. Simon újra tölt neki és tesz valamit az italába. Amikor a srác visszajön, beszélgetnek tovább, de a srác egyre kábább lesz. Nolan újra leállítja a felvételt és megkérdezi megint, hogy biztosan látni akarják-e a folytatást, vagy ennyi elég lesz. Megbeszéltük, hogy az valami party drog volt és hogy nem tudott tenni ellene semmit, szóval nincs gáz. Erre újra indította a felvételt.

Egyszer csak Simon rátereli a szót a szerepekre. Megígéri neki, hogy a legjobb szerepeket kapja, ha ő elégedett lesz a sráccal. A srác megígéri, igyekszik a legjobb lenni. A következő pillanatban Simon megsimogatja a srác térdét és közli, hogy szeretné, ha megdugná őt. Nolan kábultan próbál valamit kiskaput találni, de Simon győzködi, hogy ez nem buzis dolog, mert nem ő lesz a befogadó fél. Nolan kába és erőtlen. Simon könnyen irányítja és bár a srác azt hajtogatja, hogy haza akar menni, Simon kigombolja a srác nadrágját és odatérdel elé. Simon arról kezd el beszélni, miközben simogatja a farkát, hogy mennyire szép a szerszáma és hogy higgye el nagyon fogja élvezni, majd mikor Nolannak lett volna annyi ereje, hogy felálljon, Simon játszi könnyedséggel visszapöccinti a gyenge srácot és rábukik, majd szájjal kielégíti. Döbbent csöndben ültünk mind a hárman a kanapén. Nolan tehetetlenül pislant párszor a táskájára, de aztán enged az érzésnek. Aztán amikor már elment, győzködi kezdi Simon, hogy ilyen jó lesz az is, ha csinálják. Nolan tudta, hogy kevés az esélye a távozásnak és mielőtt hagyná a dolgokat tovább fajulni, úgy csinál, mintha leverné a táskáját véletlenül, de persze direkt verte le. A lábak látszanak csak és a hangok hallatszódnak. A srác megdugja Simont, aki ezt nagyon élvezi. Amikor már nem volt kétséges, hogy éppen mit csinálnak, akkor a srác leállította a filmet.

A döbbenet és a… nem is tudom… undor volt bennem, de nem azért, mert két pasi volt, hanem, ahogy Simon viselkedett. Drogot adott neki és kihasználva azt, amit a srác szeretett volna, rávette szépen lassan arra, amit ő akar. Te jó ég! Ez a film, akár mennyire is elképesztő, Josh sztoriját erősíti. Minden megváltoztat… A legrosszabb forgatókönyv jött be! Sosem gondoltam volna… Komolyan nem!

Ezután hosszú és kimerítő beszélgetésbe kezdtünk így hárman.