2013. jún 05.

5. Útinapló /2013. június 5. szerda/

írta: Angyali Lecke
5. Útinapló /2013. június 5. szerda/

Bele a közepébe!

Bele a közepébe!

Reggel a szokásos kávézási ceremónia után rávettem magam, hogy megszelídítsem a nagy sárga rémséget... ööö... a porszívóra gondolok. Azt hittem megjegyeztem, amit Mina mondott, ahogy ő csinálta logikusnak hatott. De ez a gombtenger összezavart. Elővettem hát a használati utasítást, a gép elé ültem vele és megpróbáltam megfejteni azokat a rejtélyes hieroglifákat, amik bemutatták ezen a furcsa, értelmezhetetlen nyelven a "sárga mélytorkú szörny" idomítását. Először morgott, füstölt, majdnem rám támadt, de aztán sikerült megértetnem vele, hogy ki a főnök. Mire befejeztem a műveletet már fáradtan rogytam a kanapéra a nappaliban, de nem pihenés várt rám... nem... megjelent Mina. Elhasználtam munkára azt a három órát is, ami alatt pihennem és ennem kellett volna. Iszonyatosan boldog voltam az újabb munkaáradattól. 

Mina először ideges volt, amiért nem koncentrálok eléggé, de aztán sikerült megértetnem vele, hogy nem tartottam szünetet, és nem látok az éhségtől. Átküldött egy kis maradékért, majd miközben ettem, figyeltem, hogyan csinálja a mosást és a szárítást. Nem kéne ennek olyan bonyolultnak lenni, de mint mindenre, erre is van szabály. Csak ennyi, meg annyi folyadék, meg por, meg mindenféle kell bele, az egyiket a másikkal nem moshatom össze, a csatokat egyesével le és fel kell szerelnem, mert az tönkre teszi a szárítót, de vizesen nehezebb leszedni, úgyhogy az elején kell. Rájöttem, hogy a kertészkedés bűzös egy meló, izzadtság, trágya és mindenféle válogatott vegyszerek tartoznak a munkához, amik a növényeket lehet, hogy ápolják, de az emberre és annak ruházatára kifejezetten káros hatásai vannak. Többek között, ha nem vagyok elég alapos, összemoshatom a saját ruháimmal, és azt azonnal észre fogom venni mert kimarja a színes munkaruhámat, valamint ha nem végzek el minden lépést, akkor bizony mindketten megérezzük a bőrirritáció kellemetlen hatásait. Ma már előrelátó voltam, kivételesen jegyzeteltem, felnyitotta a szememet a porszívós eset. Nem lehetek annyira ostoba, hogy ilyen egyszerűnek tűnő dolgokat nem tudok elvégezni.

                Miután elment és a lelkemre kötötte, hogy pihenjem ki magam. Ezt nem kellett kétszer mondani, mert igen elfáradtam. De azért elmondta, hogy a nagy pihenés közben vasaljam ki a száraz ruhákat és rakjam vissza a szekrénybe a helyére. Meg aztán a szemét válogatást is jobb, ha nem halogatom.  Hát nekem pedig előre megfontolt szándékom volt, hogy halogatom. Én ma már nem mászok bele abba a trutyiba. De az élet nem hagy lustálkodni. Amint Mina elment, mint egy tank, berohant Elsa. Valamit zavartan hadart azon a nyelven, amin ő beszélni vélt, de még annyira sem értettem meg, mint Minát. Úgyhogy elővettem a laptopomat és kértem, hogy gépelje be a fordítóba. Persze érthetetlen szavakat dobált ki, de néhány szót sikerült lefordítania. Főnök, itt, holnap. Ez bőven elég volt, hogy tudjam, mit akar. Jön a tulajdonos. Mina azt mondta, hogy már csak vészhelyzet esetén hívjam, mivel holnaptól végre igazán szabadságon van, én meg az első valódi munkanapomon kifogom a teljes készültséget. Ezt a pechet! Azonnal írtam neki egy sms-t, hogy itt is a vészhelyzet. Ekkor Elsa Aktivitybe kezdett. A villanytűzhely mellé állt és kevergetni kezdte a levegőt. Aztán a nagyház felé mutatott. A végére egy kis fordítási segédlettel, megértettük egymást. Holnap hajnalban jelenésem van odaát a konyhán. Addig itt minden munkámmal végeznem kell. Ennyit a pihenésemről...

takar_t.jpg

                A ház felbolydult, mint egy megzavart hangyaboly. Mindenki eszeveszetten, kapkodva és a szokásosnál alaposabban végezte, hogy nehogy hibát lehessen találni benne. Valószínűleg a tulaj még Gabriel szigorát is felülmúlja. Én is tettem a dolgom, megcsináltam, amit kellett és este 8kor kiválogattam a szemetet is. Azon gondolkodtam, hogy miért nem lehet eleve szortírozva gyűjteni. De ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzek itt bármit is. Bár a munkaidőm rég lejárt és minden tagom sajgott a fáradtságtól, már majdnem fürdeni indultam, amikor végre megjelent Mina kétségbeesetten és azonnal mutogatni kezdte, hogy mivel és hogyan kell még gyorsan megcsinálni, mert még nem tökéletes. Lerajzolta nekem a nagyház teljes alaprajzát, és odaírta, hogy hol lesz majd dolgom és mikor. A többség persze holnap "ráérő időmben" esedékes. A lelkemre kötötte, hogy sose menjek be abba a szobába, ahol "vendégek", vagyis a tulaj és a hozzátartozók vannak, és rá is írta a csálé négyzetek egyikére, hogy Mr. Reyes, a másikra, hogy Mr. Prix, a harmadikra meg azt, hogy Mrs. Prix. Talán nem lesz gond a kezdetleges térkép segítségével. Ismét jegyzetelni kezdtem, amikor takarító eszközöket és szereket mutatott és próbálta a tudását átadni egy olyan nyelven, amit még az internet sem ismert. Ekkor már olyan fáradt és nyűgös voltam és úgy vágytam egy zuhanyra, hogy semmire nem tudtam figyelni és legszívesebben otthagytam volna Minát. Persze, amikor közölte, hogy ő akkor holnap nem jön már és onnantól kezdve egyedül az enyém minden munka, azért magamra kényszerítettem még egy kicsit a figyelmet.

Amikor végre magamra maradtam, hulla fáradtan vetettem magam a "cseléd zuhanyzó alá" és próbáltam önfeledten élvezni a víz simogatását, anélkül, hogy elaludjak közben és arra kaptam fel a fejem, minta beszédet hallottam volna és ajtócsukódást. Dühös lettem, hogy már megint nem akarnak békén hagyni. A munkaidőm fényévekkel ezelőtt lejárt és ma már vagy tíz alkalommal megváltottam a világot, úgyhogy igazán békén lehetne hagyni egy kicsit. Kedvetlenül kinéztem, hogy megnézzem ki akar még tőlem valamit este 10 után, de nem láttam semmit. Azt gondoltam, hogy vagy hallucinálok már, vagy Elsa alszik itt. Mindkét esetben az a legjobb, ha én is alszom, az első esetben azért, hogy ne is próbáljanak meg tőlem akarni valamit, a másik esetben, hogy ne zavarjam Elsát... jó beismerem, hogy Elsa ne zavarjon engem. Nem szimpatikus az a nő, és nem a nemi identitása miatt. Vállat rándítottam és elmentem aludni. Az ágy még mindig kegyetlenül kényelmetlen volt, rosszul aludtam rajta és most az éjszaka folyamán többször felébredtem és mindannyiszor iszonyú kínokra. A gerincoszlopom már nem arra törekedett, hogy egyenesen álljon, hanem hogy úgy görbüljön, hogy ne legyenek őrült fájdalmaim. Ez így nem állapot! Valami ki kell találnom. Most hajnal van, és egy óra múlva kéne csak kelnem, de nem bírok aludni. 

FOLYTATÁS

Szólj hozzá

amerika utazás történet június útinapló új munka kényelmetlenség Los Angeles Szabó Ajándék első munka angyali lecke