12. "De mért is gondolok rá? Mért gyötrődöm?"
„De mért is gondolok rá?
Mért gyötrődöm?... hiszen
Még csak hírét sem hallom,
Még csak nem is izen.”
Petőfi Sándor
Rauf minden áron be akarta bizonyítani, hogy szeret, és hogy boldoggá tud tenni. Nem tudom, minek erőlködik, hiszen mindketten pontosan tudjuk, hogy nem így van. Én hagyom, hogy had tegye, amit szeretne, nem akarom tőle megfosztani a reményt, a lehetőséget. Végül is nem elképzelhetetlen, hogy az akarásból egyszer valóság váljon. Ha mindketten nagyon akarjuk, talán szerelmesek lehetünk egymásba.
Az eddigi már egyszer működő stratégia az ágyban már nem működött, mert szégyelltem magam, ha Joshra gondolok közben. Nem normális, ha az ember másra gondol „közben”, egyszerűen nem ...