„Lesz, kit sorsa kéjre szán,

S lesz, kit örök éjre szán.”

William Blake

 

Anya nagyon örült, hogy láthat. Ölelgetett, puszilgatott, ki akart szolgálni, és ez most nekem rengeteget jelentett, a szeretet, a törődés. Úgy éreztem magam, mint egy vendég, ez már nem az én otthonom. Kirepültem a fészekből és most már nincs visszaút. Persze nem mondtam el senkinek, hogy én mondtam fel, az maga lenne a lázadás a rendszer ellen. De nem is kell mindenkinek mindent tudni rólam.

A ház körül nyugodtan jól esett dolgozgatni. Ha fáradt az ember pihen, ha éhes enni megy, ha szomjas iszik. Akkora luxus ez, amit manapság egyre kevesebben engedhetnek meg maguknak. Elveszik az élet, kipereg a kezünk közül minden, ami értékes, és ...

„Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.”

Marcus Aurelius

 

                Sosem volt még bennem olyan erős a késztetés, hogy a magam kezébe vegyem az életemet. Hogy Josht teljesen kizárjam belőle, és egy teljesen új fejezetet nyissak életem naplójában. Végre úgy éreztem a bennem lévő düh elég erőt ad ehhez.

-           Tessék?

-           Úgy értem, hogy kilépek, felmondok. Köszönöm a lehetőséget, de szeretnék tovább élni vele!

-           Phm… Hát… maga tudja. Jöjjön velem, papírozzuk le.

-           Mennyit kell még dolgoznom?

-           Próbaidőn van, nincs felmondási idő.

- ...

„Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre, ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél”

Victor Hugo

Egy reggel megint egy e-mailt találtam, amit Ő írt. Először nem értettem, hogy mit takar és mi akar vele mondani, aztán rájöttem, hogy a Flash dance Maniac-jét írta át. Furcsa idegen érzések futottak át rajtam. Nem akartam érezni a súlyát a leírt szavaknak, féltem tőle, hogy mit kell még elviselnem, és már nem bírom tovább. Nem akartam harcolni ellene, egyszerűen ki akarom zárni a tudatomból, és nem tudomást venni a vele kapcsolatos érzelmeimről Letelt a gyászidőszak, ami neki járt, most már hagyjon békén! A torkomban remegő szívvel, gyengén értelmeztem a sorokat, lassan, és ahol nagyon fájt, ott ...

„A változás olyan, mint a napsütés. Lehet barát vagy ellenség, áldás vagy átok, hajnal vagy alkonyat.”

William Arthur Ward

 

Azon az estén/ éjszakán megismerkedtünk egy társasággal, akik épp partiról partira, városról városra araszolnak végig Európán, a csapat minden tagja más rasszba tartozott, mint ami az anyaországa többségi rassza. Ívi a Magyarországon született mongol Cseng társaságát találta a legvonzóbbnak, míg Nolan a svájci születésű afrikai származású Ablah testére volt rátapadva. Valamiért a társaság Íviéket megkedvelte, és napokig oda jártak hozzánk. Utáltam, hogy mindenki tökéletesen beszélt angolul, és értettek mindent, én meg semmit. Kirekesztettnek éreztem magam, és nem éreztem jól ...

"A béke körülményei között a harcias ember önmagára támad."

(F. Nietzsche: Túl jón és rosszon)

 

Nolan a későbbiekben megint rátapadt Ívire, hogy segítsen neki ügyeket intézni. Elég jól kihasználja Nolan Ívit, tolmács, titkárnő, szerető, idegenvezető, néha szállásadó, mosónő, nincs is másra szüksége az embernek egy idegen országban.

Nekem egy árufeltöltői állás jutott, ami interjúnak indult, de aztán felhívtak az interjú előtt két órával, hogyha be tudok menni ma dolgozni hozzájuk, fel vagyok véve. Juppi. Van munkám végre. A 12 óra végén persze nem gondoltam, hogy juppi, de azt már pontosan éreztem a zsigereimben, hogy van munkám. A derekamat alig éreztem, és a csuklómat is alig tudtam mozgatni. ...

„Az emberről és az életről csak akkor lehet fogalmunk, ha magunk is legalább egyszer eljutottunk az öngyilkosság szélére, vagy az őrültség küszöbére.”

Goethe

Nem tudom mikor volt az a pillanat, amikor Ívi meggyőzött, hogy menjek velük „háztűznézőbe”, vagyis helyszínt nézni, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy csomagolok. Valójában csak én tudtam, hogy hova fogunk menni. Ívi tolmácsolásában Nolan megkérdezte, hogy nem tudok-e egy olyan vadregényes tájat, ahol egy bűnöző hosszú ideig észrevétlenül élhet a lebukás veszélye nélkül. Elmosolyodtam, és kijelentettem, hogy tudok.

Már tűző nap volt, amikor leszálltunk a buszról a Bakonyban, a Gaja- völgyében. A kék keresztet kell követnünk, hogy ...

"Maga az a fajta vesztes, aki nem veszi észre, hogyha győzött!"

(Alkonyattól pirkadatig R. Q. Tarantino)

Muszáj volt napi szinten e-maileket néznem, hiszen vártam a munkával kapcsolatos híreket. Elkerülhetetlen volt, hogy előbb utóbb ne olvassak bele az e-mailjébe.  Rávettem hát magam.

„Dear Ajandek, now i’m free. You miss me. I hope we meet once. Your Josh”

Ennyi? Ennyire volt képes megerőltetnie magát, hogy most szabad, hiányzom neki, és reméli, hogy egyszer találkozunk? Ez most komoly? Most még jobban utálom, mint előtte.

Nem igazán akartam magamnak kínos pillanatokat okozni a hiányos angolommal, ezért először féltem neki válaszolni. Aztán egy dallam csendült fel a fejemben, mintha már megint valami ...

„Kiöllek magamból

mint fogból

az ideget

kiirtalak

tűzzel-vassal

kénnel-savval

és lehet hogy belehalok.”

 

Vári Csaba

                Megint interjúra hívtak. Összekészülődtem, és még gyorsan felléptem megnézni az emailjeimet, hogy nem jött e más válasz is. Egyetlen e-mailem volt. A feladó prixhebet.josh@ -al kezdődött. Ne… Erre most nem állok készen! Bezártam gyorsan, és rohantam az interjúra.

                Aznap végig szórakozott voltam az email miatt, pedig végre egy olyan állás volt, ami tényleg szerettem volna betölteni.

Rauf is békülékeny hangulatban volt aznap, és elvitt moziba,- gondosan ellenőriztem, hogy ne legyen köze Joshhoz- meg vacsizni. ...

„Senki sem érhet el semmi eredményt semmilyen téren, ha az élete örökös gonddal-bajjal, gyötrelemmel van tele.”

Charles Dickens

Éjszaka hallottam, hogy Ívi hazajön, de nem volt kedvem most órákig bájcsevegni, úgy döntöttem, hogy reggelre halasztom a találkozás örömét.

Reggel viszont az első dolog, amivel szembesültem, hogy az ajtóba nem csak egy, hanem két túrahátizsák is le van dobva. Amennyiben Ívinek az utóbbi időben két háta nőtt, azt hiszem költöznie kell…

A táska tulajdonosa nem sokkal később ki is jött Ívi szobájából egy szál alsóban, kócos hajjal, gyűrött arccal. Csalódottam néztem Nolanra, aki kerülte a tekintetemet. Inkább úgy döntöttem, bemegyek a szobámba, mielőtt bárkinek olyat ...

„Micsoda kis rész jut egy-egy emberre a végtelen és mérhetetlen időből! Milyen gyorsan eltűnik ez is a feneketlen időben! Milyen kis rész az egész anyagból! Milyen kis hányad a világlélekből! S az egész földnek mekkora kis rögén csúszol-mászol! Gondold meg mindezt... Gondold meg, hogy ami téged láthatatlan szálakkal ide-oda rángat, az benned van elrejtve...”

Marcus Aurelius

 

                A napom rettenetes fejfájással indult. Az idő sem volt kegyesebb hozzám, borongós, vihar előtti tájkép volt az ablakomban. Még jó, hogy ma nem kell dolgozni mennem, végre van egyetlen előnye a munkanélküliségnek.

Az emailjeimet néztem volna át, hogy jött e válasz a sok érdeklődésemre, de Olívia levele volt a ...